Daganatos megbetegedések

Balogh Béla írása:

"A daganatos betegséget produkáló emberek személyiségjegyeivel már a "Tudatalatti Tízparancsolata" c. könyvemben is foglalkoztam, ugyanis feltűnt, hogy az ilyen betegek - legalábbis azok, akik némi útbaigazítás

reményében felkerestek - bizonyos tekintetben igencsak hasonló módon

gondolkodnak, élnek és éreznek. Igyekeztem felismerni a fizikai tünetek

hátterében meghúzódó lelki-szellemi okokat, gondolva arra, hogy ha ezeket

sikerül megszüntetni, akkor a fizikai tünetek kezelése is sokkal eredményesebb

lehet, és a fizikai tünetektől megszabadított ember feje fölött nem lebeg többé

a Damoklész kardja, amely az orvostudomány nyelvére lefordítva így hangzik:

"Tünetmentes".

Tünetmentes, ami azt jelenti: "a fizikai tüneteket visszaszorítottuk, kioperáltuk, chemo- és sugárterápiával kezeltük és utókezeltük, de - mivel nem tudjuk biztosan, hogy a daganat megjelenését valójában mi okozta –

feltételezzük, hogy bármikor ismét megjelenhet. Ezért soha nem mondjuk a

páciensre, hogy meggyógyult, csupán azt, hogy tünetmentes".

Hosszú évtizedek kutatómunkájának eredményeként ma már több száz rákkeltő anyagot tudunk megnevezni, mégsem sikerült fényt derítenie arra, hogy az öröklöttnek nevezett hajlamon, a rákkeltő anyagokon és környezeti hatásokon

túlmenően mi kell még ahhoz, hogy valaki valóban daganatos megbetegedést

produkáljon, és - ha az egészséges test egyensúlya felbomlott, és a daganat már

megjelent - milyen módon lehet ezt az egyensúlyi állapotot nagy biztonsággal

helyreállítani.

Mivel a legtöbb beteg és a legtöbb orvos számára mindez a mai napig rejtély, érthető a zavar az orvos szemében, a szívszorító érzés és a rémület a páciens szemében, amikor a diagnózis elhangzik.

A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy igenis van kiút.

Egy valamit azonban már induláskor tisztáznia kell magában annak, aki szeretne meggyógyulni. Sokszor eszembe jutott, hogy amint lehetőség nyílik egy daganatos betegeket segítő központ létrehozására, a létesítményt két bejárati

ajtóval, mindeniken más-más felirattal látnám el. Az egyik ajtón ez a felirat

állna:

A BETEGSÉGEMRŐL NEM TEHETEK.

AZ ORVOS FELADATA, HOGY MEGGYÓGYÍTSON.

Nos, aki úgy érzi, hogy ez az állítás rá nézve igaz, ezen az ajtón belépve, kis folyosón áthaladva egy újabb ajtóhoz érkezne. Amint azon is "belép", máris kint találja magát az utcán. Sajnos annak, aki úgy

érzi, hogy a betegségéről nem tehet, és kizárólag az orvostól várja a

gyógyulást, nagyon nehéz segíteni.

A másik ajtón ez állna:

A BETEGSÉGEM KIALAKULÁSÁHOZ VALAMILYEN MÓDON – AZ ÉLETVITELEMMEL, AZ ÉRZELMEIMMEL, A GONDOLATAIMMAL – MINDEN BIZONNYAL MAGAM IS HOZZÁJÁRULTAM, MÉG AKKOR IS, HA NEM VAGYOK TISZTÁBAN

VELE, HOGYAN TÖRTÉNT. AZ ORVOS FELADATA AZ, HOGY SEGÍTSEN, HOGY A TÖKÉLETES

EGYENSÚLY ÉS EGÉSZSÉG ÁLLAPOTÁT ÚJRA LÉTRE TUDJAM HOZNI MAGAMBAN.

Aki ezt az ajtót választja, annak számára igenis van remény. Nem is kevés. Akkor hajlandó lehet arra, hogy a gyógyulás érdekében változtasson korábbi életvitelén, korábbi gondolkodásmódján és – nem utolsó sorban – korábbi érzelmi

mintáin. Mert valójában itt van a titok nyitja. Mindehhez azonban kell némi

idő, ezért ezen a ponton csak azt mondhatom, amit az orvostudomány: minél

korábban ismeri fel valaki a tünetet, minél hamarabb kér segítséget, annál

könnyebb lehet a kivezető út.

A rák receptje

Mint ahogy egy jó sütemények az elkészítéséhez pontos receptre van szükség, a daganatos betegségek esetében is meg van a megbetegedést kiváltó összetevők "listája", amely a betegség kialakulásához "szükséges és

elégséges". Ez a lista tartalmazza a fizikai testre vonatkozó dolgokat,

valamint a lelki-szellemi összetevőket, a gondolati és érzelmi hátteret. Az

utóbbiakról az orvostudomány és a daganatos megbetegedésekkel foglalkozó

szakirodalom gyakran tesz említést, de a megoldást a kutatók többsége mind a

mai napig sejt-szinten, az anyagban keresi. Akadnak azonban olyan orvosok is,

akik felismerik, hogy a rák kialakulásában rendkívül fontos szerepet játszanak

a lelki-szellemi-érzelmi összetevők. Az alábbi interjú részlet is erről

tanúskodik:

"Dr. Lenkei Gábor: "...lehet, hogy nem is a rák a probléma. Lehet, hogy maga a rák egyáltalán nem probléma. Én voltam kutatóorvos. Tudom, hogy mikor lehet egy gondolatot elfogadni, mikor kell elvetni. Dolgoztam onkológiai

osztályon, és megengedtem magamnak azt a luxust, hogy leültem a betegek ágya

szélére, és megkérdeztem, rátettem a kezére a kezem, és azt mondtam, na, mi a

valódi probléma? És szinte kivétel nélkül, és ezt alátámasztják egyéb

tudományos kutatások is, szinte kivétel nélkül családi, súlyos családi

problémákról számoltak be az emberek.

Dombóvári Gábor: - Akkor ott tartunk, hogy a stressz és egyéb környezeti problémák…

Dr. Lenkei Gábor: - Nézzük meg a gondolatot, mert lehet, hogy ugye, mikor vall kudarcot valami? Ha rossz. A tűzoltónak el kell oltani a tüzet. Ott a tűz, a tűzoltó arra fecskendez. Ez ma a rákterápia. Rossz úton megy, nincsenek

eredmények. Valami alapvető hiba kell legyen, és az alapvető hiba egyébként az,

fel kellene ismerni - és ezért sok rákbeteg nem fog engem szeretni -, nem a rák

a probléma. Van egy másik probléma. Ebben benne lehet egyébként a táplálkozási

zavarok, benne lehetnek mérgező anyagok, és nagyon komoly szerepe van a lelki

dolgoknak. A rák - el tudja azt képzelni, hogy valakinek egy betegség előnyt

jelent? Felmentést. Nem kell bemenni dolgozni. Egy kicsit jobban figyel rám a

környezet. Dombóvári Gábor: - Lehet rá hivatkozni, lehet vele zsarolni.

Dr. Lenkei Gábor: - Aha, aha, ezt nem én mondom. A napnál világosabb. A rák megoldás egy megoldatlan problémára. Nem maga a probléma."

(MTV 2006. április 26. Más életmód, más élet? Szemléletváltással a rák ellen.)

A daganatos tüneteket produkáló beteg rendszerint kiutat keres egy nehéz helyzetből, A háttérben tehát ott van a stressz. Általában nem alkalmi, rövid ideig tartó, gyorsan múló stresszhelyzetekről van szó, hanem egy olyan

élethelyzetről - lehet ez családi, munkahelyi, párkapcsolati - amelynek szinte

minden pillanata feszültséggel jár. Olyan helyzet, amelynek a pusztán gondolati

felidézése is belső feszültséget eredményez, és a benne élő rendszerint nem

látja, nem találja a kiutat. Az ilyen helyzet depresszióhoz, kétségbeeséshez

vezet, amelyet csak erősít a reménytelenség és a tehetetlenség érzése. Persze

mindenki, aki ilyen helyzetben találja magát, keresi a kiutat, és bizony

előfordul, hogy kiútként elfogadható alternatívának találja a súlyos betegséget

és a halált. Valójában a nehéz helyzetbe jutott ember nem akar beteg lenni, és

meghalni sem akar, de mindenképp változtatni szeretne a számára elviselhetetlen

körülményeken. Csak épp nem tudja, mit kellene tennie. Sajnos a tanult minták,

a társadalmi elvárások és a változástól való félelmei, saját beidegződéseinek

korlátai olyan belső akadályokat jelentenek, amelyeknek leküzdésére vagy

felszámolására nem rendelkezik megfelelő eszköztárral.

Köztudott, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert, amely egy idő után nem képes ellátni a feladatát. Úgy nevezett "rákos sejtek" vagy hibás sejtek minden szervben, minden pillanatban keletkeznek. Ezek a sejtek, ahogy

mondani szokták, "gyengék és buták", ezért az erős és jól működő

immunrendszer könnyen kiszűri és eltávolítja őket. Ma már a daganatos

betegségek kezelésében is egyre fontosabbnak tartják az immunrendszer

erősítését, szemben az olyan terápiákkal, amelyek az immunrendszert gyengítik.

A stressz azonban az immunrendszert gyengíti, tehát mindenképp egyike azon faktoroknak,

amelyek a rák receptjéhez szükségesek.

A lista következő összetevője - és ez megint olyan faktor, amelyet nagyon sokszor említ a szakirodalom, de szerintem nem tulajdonítanak neki kellő fontosságot - az egyéni érdekek érvényesítésére való készség vagy képesség

hiánya.

A daganatos betegeknél ez a tulajdonság oly nagy gyakorisággal figyelhető meg, hogy szinte érthetetlennek tűnik, miért nem helyeznek erre nagyobb hangsúlyt a gyógyítás során. Gyakran hangoztatott tétel, hogy "mindig a jó

emberek kapnak rákot". De ki a jó ember, ki számít jó embernek, ha azt a

környezet szemszögéből vizsgáljuk? Nyilván az, aki a saját érdekeit, vágyait,

álmait rendszeresen háttérbe szorítja, és előnyben részesíti a környezetében

élők kívánságait, rendületlenül segít, dolgozik, képességeihez mérten másokért

mindent megtesz. Ő maga "ráér", várhat, hiszen az nem olyan fontos.

Ugyanakkor az ilyen ember - akár tudatában van, akár nincs - mélyen belül

elégedetlen az életével, hiszen nyilvánvaló, hogy neki is vannak vágyai, neki

is vannak álmai, ő is szeretné kivenni részét az életből. A segítőkészség, a

mások élete iránti elkötelezettség azonban erősebbnek bizonyul, és a saját

igényeinek a kielégítése oly mértékben szorulhat háttérbe, hogy egyikük-másikuk

már meg sem tudja fogalmazni, mire is vágyik, mit is szeretne, ha szabadon

tehetné. Az is gyakran előfordul, hogy ezt a szabadságot az ég világán semmi

nem korlátozná, de a sokévi "önfeláldozó" munka olyan tudatalatti

programot alakít ki az egyénben, amely program nem teszi lehetővé a változást.

Hiszen "mit szólnának hozzá?" a gyerekek, a szülők, a rokonok, ha

egyik napról a másikra nem a szolgálatkész, segítőkész családtag állna előttük,

hanem egy olyan valaki, aki saját magára is gondolni mer, a saját vágyait is valóra

szeretné váltani? A korlátok - mint minden esetben - itt is gondolati és

érzelmi szálakból alakulnak ki.

A harmadik összetevő a nem megfelelő tudatalatti programcsomag. Ez úgy működik, és úgy irányítja az ember életét, mint a repülőgépekbe beépített robotpilóta. Gyakran előfordul, hogy egyik másik „rossz” program az életünket

újra és újra nehéz kerülőutak irányába tereli. Különösen jól észrevehető ez

olyankor, amikor tudatosan megtervezünk, megszervezünk valamit, jó szándékkal,

pozitív hozzáállással indulunk neki, és az eredmény ennek ellenére messze

elmarad az elvárásainktól.

Az ilyen kudarcélmények - főleg ha sorozatban érnek bennünket - egy idő után még a próbálkozástól is elvehetik a kedvünket. Marad a csendes beletörődés a betegségbe, a rossz házasságba, a csekély reményekkel kecsegtető anyagi

helyzetbe, és az öröm nélküli, kötelességszerűen végzett munkába. Pedig

mindennek nem kell így lennie. Az ember - minden ember, tehát Ön is, kedves

olvasó - olyan erőtartalékokkal rendelkezik, amelyek rendbe hozhatják mindazt,

amivel ma elégedetlen.

A rák receptjének negyedik összetevője a savas szervezet.

Kutatások végtelen sora támasztja alá a tényt, hogy daganatos megbetegedés csak és kizárólag elsavasodott fizikai testben keletkezik. Általános szabályként azt lehet mondani, hogy a zöldségek és gyümölcsök lúgosító

hatásúak, míg a fehérlisztből készült termékek, húsok, a kávé, a cigaretta

savasítanak. Nagyon fontos a lúgos és savas élelmiszerek fogyasztásának aránya,

ezért nem térek ki a részletekre, hiszen a savas szervezet bázikussá tételéről

bőven áll szakirodalom a rendelkezésünkre.

Kurt Tepperwein:Savtalanítás

Harald Hosch: Egészség savtalanítással

http://www.elixirbolt.hu/

A rák "receptje" tehát a következő - fő - összetevőkből áll:

1. Stressz.

2. Egyéni érdekek érvényesítésére való készség hiánya.

3. Nem megfelelő tudatalatti program.

4. Savas szervezet - amely gyakran helytelen táplálkozási szokásokhoz köthető.

Az természetesen igaz, hogy ún. rákkeltő anyagok jelenléte, belélegzése (pl. azbeszt), sugárfertőzés (pl. Csernobil), dohányzás, vírus (méhnyakrák, hepatitis C) a teljes fenti csomag jelenléte nélkül is kiválthat daganatos

megbetegedést, de a csomag egy-két összetevője szinte biztosan jelen van.

Ettől kezdve azonban talán már derűsebbnek látszik a helyzet.

Ha sikerül "fülön csípni" a daganatos betegségek kialakulásához szükséges összetevőket, akkor ezen összetevők megszüntetésével együtt sikerül elhárítani a daganatos betegséghez vezető okok túlnyomó többségét. A felismerés

azonban nem minden. A belső átalakulás útját csakis akkor járhatjuk sikerrel,

ha az elméleti tudást sikerül átültetnünk a hétköznapi élet gyakorlatába.

Lássuk hát, mit lehet és mit érdemes megtenni azért, hogy ismét az

"egész"-ség, és ne a "fél"-elem uralja az életünket.

Többszintű gyógyulás:

FIZIKAI SZINTEN - Megfelelő táplálkozási szokások kialakítása, a hagyományos terápiák mellékhatásainak enyhítése vitaminok és immunrendszer-erősítők segítségével.

ÉRZELMI SZINTEN - Stressz oldás - Az adok-kapok egyensúly helyreállítása pl. asszertivitási tréning segítségével.

GONDOLATI SZINTEN - A tudatalattiban futó negatív programok felülírása - Simonton-féle vizualizáció - Az univerzum és benne az ember felépítésének és működésének megismerése

LELKI SZINTEN - Gyógyító meditáció - Lelki gyógyítás

Talán ebből az összeállításból is kitűnik, hogy a fizikai testre való összpontosítás – bár rendkívül fontos – csak kis része az egészség felé vezető útnak. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a gyógyulás folyamatában a gyógyulni

kívánó embernek nagyon aktívan részt kell vennie. A daganatos betegségből való

kigyógyulás munka: fizikai, érzelmi, szellemi és lelki szinten elvégzendő

munka, amely munkát a gyógyulni kívánó ember helyett senki nem fog, és nem is

tud elvégezni. Emellett természetesen jó, ha az út mellett ott van a

szakavatott segítség, útmutatás, bátorítás.

- Jó, ha van olyan orvos, aki a fizikai test működési mechanizmusait jól ismeri, nagy gyakorlattal rendelkezik, és tisztában van akár a legújabb kutatási eredményekkel, a „noninvazív”, a fizikai testet nem támadó, hanem segítő

terápiákkal is.

- Jó, ha van olyan táplálkozási szakértő, aki a diagnózis tükrében a legmegfelelőbb étrendet tudja javasolni.

- Jó, ha van olyan pszichológus, aki megfelelő tréningek segítségével hozzá tudja segíteni a beteget az adok-kapok egyensúly helyreállításához, a stressz feloldásához, és vezetni tudja a vizualizációs gyakorlatokat.

- Jó, ha van olyan "lelki gyógyító", aki valóban ért az aura tisztításához, és a gyógyító meditáció vezetéséhez.

- Jó, ha a beteget szeretet, bíztatás, pozitív hangulat, derű és humor veszi körül.

- Jó, ha van olyan oktató, aki feltárja a gyógyulni vágyó ember előtt az univerzum működésének mikéntjét, belső törvényeit, és megbízható módon tájékoztat a születés előtti és a halál utáni lehetséges állapotokról.

- És a legjobb az, ha mindezt a segítséget a gyógyulni kívánó beteg, vagy a megelőzést előnyben részesítő egészséges ember egy helyen, összehangoltan tudja igénybe venni.

Egy ilyen lehetőség körvonalazódott az elmúlt hetekben.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindez a hagyományos orvosi beavatkozások és kezelések kiegészítését, és semmi esetre sem a helyettesítését célozza.

Mikor eredményes a klinikai orvostudomány? A világ legnagyobb rákkutató intézete, az amerikai National Cancer Institute (NCI) egykori vezetője, dr. De Vita szerint a klinikai orvostudomány ma leggyakrabban alkalmazott módszerei a

következő mértékben bizonyulnak sikeresnek:

sebészet korai diagnózis esetén 28%

radioterápia 11,5%

kemoterápia 5,8%

Nem operálható, áttétes rák esetében a fenti módszerekkel a betegek 1,8 %-a volt gyógyítható, a közelmúlt statisztikái szerint. Kemoterápiával pedig csupán a betegek 3,2 %-ának sikerült meghosszabbítani az életét 2 évnél tovább."

(Forrás: Internet)

"A rák leküzdésére kidolgozott Simonton féle "EGÉSZ-ség szemlélet" az ortodox kezelési módokat pszichoterápiával kombinálja, hogy a testi-pszichés-tudati tényezők egyidejű figyelembevételével létrejöjjenek a

gyógyulás szempontjából legkedvezőbb külső és belső feltételek. Eredményeik

figyelemre méltóak: a Simonton-páciensek átlagosan kétszer olyan hosszú ideig

élnek, mint az amerikai statisztikák szerint a rákbetegek, számos esetben pedig

- e terápia eredményeképpen - bámulatos javulás vagy teljes gyógyulás

tapasztalható." (Carl O. Simonton, Stephanie Matthews-Simonton, James L.

Creighton: A gyógyító képzelet. Kiadó: Egészségforrás Alapítvány, 2001)

A "Nemzet" spirituális fogalom

Egy olyan világban, ahol egyre fontosabb szerepet kap a gondolkodás és az intellektus, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az embernek - bármilyen furcsán hangzik is - nem az agya az egyetlen szerv szerv, amely képes

döntéseket hozni. Legalább ennyire fontos - ha nem fontosabb - a szív. Nyelvünk

híven őrzi ezen ősi tudást, hiszen ha valamit jó szívvel, szívesen teszünk meg

másokért, ha szívvel-lélekkel küzdünk egy nemes cél eléréséért, ha egy ügyet

szívbélinek tekintünk, az rendszerint olyan hozzáállást jelent, amely

alkalmanként felülírja az agy hideg logikáját. Nem véletlen, hogy a szeretet

szimbólumaként is leggyakrabban a szív jelenik meg, és soha sem az agy.

Gondolattal nem lehet szeretni. Csak szívből.

A szívhez kapcsolódó érzések töltik el az embert lelkesedéssel, és ez az a központ, amelynek közvetítésével érezni tudjuk, hogy összetartozunk, hogy közös cél lebeg előttünk, hogy egymást mindenben hajlandóak vagyunk segíteni. Ez volt

az a felemelő érzés, amely 56-ban nemzetté tette a népet. Ez volt az az érzés,

amelyet az akkoriban lelkesedő, jó szándékú emberek mind a mai napig nem tudnak

feledni.

Sajnos, nem voltak elegen

Tényként állapítható meg ugyanis, hogy nem csupán gondolkodásmódban, intelligenciában van különbség az emberek között, de szívbéli képességekben is. A fejlődés hosszú folyamat, amelynek során az emberekben kifejlődnek az

intellektuális és a szívbéli képességek, de a sorrend nem mindenkinél ugyanaz.

Másrészt, ha az egyik fokozottabban van jelen, az még szinte semmit nem mond a

másikról. Van, aki annyira tud szeretni, hogy a józan ész alig jut szerephez a

nagy és esetenként önfeláldozó szeretetben. Van, aki nagyon okos, kiszámított,

logikus, de a szeretet melegsége hiányzik minden megnyilvánulásából. És e két

véglet között megannyi változat.

Az igazi természetesen az, amikor ez a két központ, az agy és a szív összhangban van, mindkettő fejlett, és cselekedeteinkben a szív pontosabban az embertársaink iránt érzett szeretet - vezet. Ez a szeretet túlmutat a hétköznapi

önös gondolatokon és megnyilvánulásokon, és képes legyőzni a félelmet. Ezért

képes valaki saját magát is veszélynek kitenni, ha egy szeretett embernek

nyújtott segítségről van szó, ezért feledkezik meg a szülő a saját testi

épségének védelméről, ha gyermekét kell mentenie.

A szeretet azonban nem mérhető műszerekkel, és aligha mondhatnánk, hogy az anyagi világ, vagy éppen a fizikai testünk terméke. A szeretet lelki, spirituális kategória, mint ahogyan a nemzet fogalma is spirituális kategória,

hiszen nem lehet csak kigondolni, hogy összetartozunk. Ahhoz, hogy ennek valami

értelme is legyen, ahhoz, hogy közős húzóerővé váljék, nem elég az ész. Oda

szív is kell.

Az igazság szabaddá tesz. tanította Jézus 2000 évvel ezelőtt, de ahhoz, hogy valóban szabaddá tehessen, meg kell ismernünk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük, elkerülhetetlenül szembe kellene néznünk létünk alapvető

kérdéseivel és félelmeink gyökerével, a halálfélelemmel. Szembe kellene néznünk

azokkal a tényekkel, amelyeket ma már számos tudományág igazolt mindegyik a

maga területén és a maga módján -, nevezetesen, hogy az ember több mint anyag,

és az evolúció elmélete (amely azt igyekszik elfogadtatni, hogy az élettelen

anyagból terv és gondolat nélkül élő és gondolkodó ember lesz) alapjaiban ellentmond

a fizika törvényeinek, a józan logikának, a személyes tapasztalatoknak és a

kísérleti eredményeknek. Az igazság szabaddá tesz, mert az igazság ismeretében

félelmeink helyét átveszi a szeretet. Akiben erős a szeretet, az nem fél, nem

ijesztget másokat, és megijeszteni sem lehet. Sem 23 millió románnal, sem Orbán

Viktorral, sem a Mumussal. Akiben erős a szeretet, az szívében érzi, hogy

összetartozunk, hogy együtt többre vihetjük, és esetenként csodálkozva és

értetlenül áll azokkal szemben, akik fejlődésük során ezt a spirituális szintet

még nem érték el. Nem érti, hogy miért nem érzi a másik ember is azt, amit ő.

Nem is értheti. Itt az agy nem segít.

És ugyanilyen értetlenül állnak sokan, akik még nem tudnak a szívükre hallgatni, akikben még mindig erősebb a félelem, akiket könnyebb megijeszteni - és ezáltal vezetni, sőt, félrevezetni is könnyebb. Nem érzik az összetartó

erőt, nem sejtik a lehetőséget, és erősen meg vannak győződve a maguk igazáról.

Az önös érdekek érvényesítésének és a másokkal való összefogásra való

képtelenségnek a hátterében azonban, ha igazán mélyre ásunk, megtaláljuk a

félelmet, amely vágyaikkal keverve gyakran életük egyetlen mozgató rugója.

Ezt a félelmet pedig nem könnyű eloszlatni. Persze nem is lehetetlen. Amint a legnagyobb sötétséget is enyhíteni lehet egy kis fénnyel, úgy lehet a nagy félelmeket enyhíteni egy kis szeretettel. Ahogy a sötétség sem tud ellenállni a

fények, úgy foszlik szerte a félelem a szeretet hatására. Mert nincs önálló

léte. A szeretet hullámhossza mindent felülírhat. És ha már jobbjaink azt

hirdetik, hogy Az igazság szabaddá tesz!, akkor érdemes volna az igazságban

való építkezést stabil alapra helyezni. Olyan alapra, olyan igazságra, amely

nem változik korok, kormányok és érdekek kénye kedve szerint. Ez az igazság

pedig az, hogy az ember test, szellem és lélek egysége, amely egységben a lélek

és a szellem elsődleges, anyagtól független, rezgésszámát, energiaszintjét

tekintve anyag fölötti. Ezzel szíve mélyén mindenki tisztában van. Akkor is, ha

nem akar tudomást venni róla. Akkor is, ha nem látja még át az összefüggéseket.

Akinek halálközeli élményben volt része, azt nem kell erről meggyőzni. Mint ahogy arról sem, hogy testen kívüli állapotban, energialényként is ugyanúgy létezik, él, gondolkodik, mint korábban, amíg a fizikai test funkcióit

használta.

Ez az egyetlen felismerés megszabadíthat a halálfélelemtől, és ezzel a félelmeink nagyobb része is nyomtalanul szertefoszlik. Az igazi szabadság azonban akkor jön el, amikor az Univerzum törvényeit is megismerjük, és

megtanulunk alkalmazkodni hozzájuk. Akkor ugyanis egészen más perspektívában

látjuk majd életünket, létünket és lehetőségeinket.

Amint eltűnik a félelem árnyéka, azonnal tudni fogjuk, hogy összetartozunk, hogy együtt, egymást segítve többre megyünk és ismét nemzetté áll össze a nép, amely találmányaival eddig is gyakran bámulatba ejtette a világot.

Vajon milyen ötletgazdagság, hatékonyság és tehetség szabadul fel bennünk, ha az igazság végre szabaddá tesz?

És most gondoljunk azokra, akik mindezt nem értik és nem érzik. Egyetlen módon segíthetjük őket: elfogadással és megértő szeretettel. És akkor szívük megnyílik majd, mint a virágbimbó a nap sugarainak a hatására.

Balogh Béla