Mind egyet értünk abban, hogy erkölcsileg helytelen "szükségtelenül" szenvedést okozni az állatoknak és megölni őket. De mit is jelent ez valójában számunkra?
Bármi mást is jelentsen emellett, legalább azt kell jelentenie, hogy helytelen szenvedést okozni nekik és megölni őket pusztán élvezetből, szórakozásból, kényelemből vagy szokásból.
Mégis, az állathasználatunk túlnyomó többsége – szinte kivétel nélkül – kizárólag élvezettel, szórakozással, kényelemmel vagy szokással volna igazolható. A legtöbb állatot élelmiszernek öljük meg. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint az emberiség évente megközelítőleg 53 milliárd állatot öl meg – ez 53 000 000 000 – étkezési célokból, és ez a szám még nem tartalmazza a halakat és más érző tengeri állatokat.
145 millió……..……...…...…..minden nap
6 millió………....................minden órában
100 000...............................minden percben
1680.........................minden másodpercben
6 millió………....................minden órában
100 000...............................minden percben
1680.........................minden másodpercben
A megölt állatok száma növekszik: előrejelzéseink szerint az évszázad második felére meg fog duplázódni.
Mit jelent ez gyakorlati szempontból?
Ha eljutott idáig, valószínűleg tudni szeretné, hogy mit tehet más állatok kizsákmányolásának eltörlése érdekében. Van valami, amit önállóan is meg tud tenni. Vegánná válhat. Most azonnal. A veganizmus azt jelenti, hogy többé nem eszik vagy fogyaszt más módon állati termékeket. A veganizmus nemcsak étkezésről szól; ez egy egyéni szintű erkölcsi és politikai elkötelezettség a kizsákmányolás eltörlése mellett, és az étkezésen túl kiterjed az öltözködésre és más termékekre, illetve egyéb személyes tevékenységekre és döntésekre. A vegánná válás olyasmi, amit mindannyian megtehetünk még ma – akár most azonnal is. Nem szükséges hozzá drága kampány, nagy szervezetek közreműködése, törvényhozás vagy bármi más; csak a felismerés, hogy ha az „állatjogok” jelentenek bármit is, akkor legalább azt jelentik, hogy nem igazolhatjuk más állatok megölését és megevését. A veganizmus közvetlenül csökkenti a szenvedést és halált a kereslet visszaszorításával. A veganizmussal azt fejezzük ki, hogy elutasítjuk a más fajhoz tartozó állatok árucikk státusát, és felismerjük az önálló erkölcsi értéküket. A veganizmus emellett elkötelezettség az erőszakmentesség iránt. Az állatjogi mozgalomnak a béke mozgalmának kell lennie, mely elutasítja az összes állat elleni erőszakot – legyen szó akár az emberről, akár más fajok tagjairól. A veganizmus a más állatok nevében végzett politikai aktivizmus leglényegesebb formája. Miután pedig vegánná vált, elkezdheti felvilágosítani családját, barátait és a környezetében élő más személyeket is. Ha el akarjuk törölni más állatok kizsákmányolását, szükségünk van egy vegán mozgalomra. És ez a mozgalom az egyén önálló döntésével kezdődik.
Mi a probléma a hústalan állati termékekkel?
Nincs valódi különbség a húsok és a tejtermékek vagy más
állati termékek fogyasztása között. A tejipar, a tojásipar és az állati termékek többi ipara éppen olyan rosszul bánik az állatokkal (ha nem rosszabbul), mint a húsipar; az állatok pedig az életük végén ugyanúgy a vágóhídon kötnek ki, és a húsukat ugyanúgy felhasználjuk.
állati termékek fogyasztása között. A tejipar, a tojásipar és az állati termékek többi ipara éppen olyan rosszul bánik az állatokkal (ha nem rosszabbul), mint a húsipar; az állatok pedig az életük végén ugyanúgy a vágóhídon kötnek ki, és a húsukat ugyanúgy felhasználjuk.
Éppen annyi szenvedés kötődik
egy pohár tejhez, egy tejes jégkrémhez
vagy egy tojáshoz,
mint egy szelet sült húshoz.
egy pohár tejhez, egy tejes jégkrémhez
vagy egy tojáshoz,
mint egy szelet sült húshoz.
Azt mondani, hogy létezik erkölcsi különbség a húsok és a tejtermékek vagy a tojás fogyasztása között éppen annyira ésszerűtlen, mint azt állítani, hogy létezik erkölcsi különbség a kis tehenek és a nagy tehenek megevése között. Amíg az emberek több mint 99%-a úgy gondolja, hogy elfogadható az állati termékek fogyasztása, lehetetlen érdemi változást elérni más állatok kizsákmányolása kapcsán.
Tehát...
A döntés az Öné. Senki más nem hozhatja meg Ön helyett. De ha valóban úgy gondolja, hogy más állatok élete erkölcsi értékkel bír, akkor hagyjon fel a gyilkolásukban való részvétellel, még ha az „emberségesen” is zajlik.
Csatlakozzon az abolicionista mozgalomhoz. Váljon vegánná – még ma. Vegánná válni könnyű, és ez a helyes döntés.
További tájékoztatást az alábbi webhelyen találhat:
További tájékoztatást az alábbi webhelyen találhat:
Hogyan igazolhatjuk ezt a mészárlást?
Nem tudjuk igazolni azzal, hogy egészségügyi okokból állati termékeket kell ennünk. Ma már világos, hogy ez nem így van. Sőt, egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az állati termékek károsak az emberi egészségre.
Nem tudjuk igazolni azzal, hogy „természetes” állatokat ennünk. Igaz ugyan, hogy sok évezrede ezt tesszük, de attól, hogy valamit régóta teszünk, az még nem válik erkölcsileg helyessé. Az emberek évszázadokig rasszisták és szexisták voltak, ma pedig felismerjük, hogy a rasszizmus és a szexizmus erkölcsileg helytelen.
Nem tudjuk igazolni azzal, hogy ökológiailag szükséges. Egyre világosabbá válik, hogy az állattartásunk katasztrofális a természetre nézve.
- A FAO szerint az állattartás több üvegházhatást okozó gáz kibocsátásával jár, mint a személygépkocsik, a teherautók és az összes többi, kőolajszármazékokkal hajtott jármű együttes kibocsátása.
- A tartott állatok a szárazföld összterületének 30%-át használják, és a bolygó művelhető területeinek 33%-át állatoknak szánt takarmány termesztésére fordítjuk.
- Az állattartás az erdőirtás egyik vezető oka: világszerte jelentős területeket tisztítanak meg legeltetés céljából. Emellett az állattartás komolyan hozzájárul a termőtalaj pusztulásához a túllegeltetés, a talajtömörödés és a talajerózió következtében.
- Az állattartás jelentősen veszélyezteti a világ kimerülőben lévő vízkészleteit. Jelentős mennyiségű vizet igényel az állatok takarmányának előállítása, a gyakori túllegeltetés megzavarja a víz körforgását, és az állattartás a vízszennyezés egyik komoly forrása.
- Az állatok több fehérjét fogyasztanak, mint amennyit képesek előállítani. Minden egyes kilogrammnyi állati fehérje előállításához átlagosan 6 kilogramm növényi fehérjét kell elfogyasztaniuk az állatoknak takarmány és más források formájában.
- Egyes becslések szerint 100 000 liter vizet igényel egy kilogramm marhahús előállítása, míg egy kilogramm búza előállításához 900 liter víz szükséges.
Mivel az állatok jelentősen több fehérjét fogyasztanak, mint amennyit előállítanak, a gabonákkal való hizlalásuk rendkívül pazarló. Tehát a többi probléma mellett az állattartás még az emberi éhezés problémájához is hozzájárul.
Az egyedüli igazolásunk arra, hogy szenvedést és halált okozunk évi 53 milliárd állatnak az, hogy élvezetet nyerünk ebből; hogy kényelmes így tennünk; és hogy ez a szokás.
Vagyis nincs értelmes igazolásunk.
Rendkívül zavaros módon gondolkodunk más állatokkal kapcsolatban. Sokunk él vagy élt társállatokkal, például kutyákkal, macskákkal vagy nyulakkal. Szeretjük ezeket az állatokat: gyakran családtagként kezeljük őket, és megvisel minket a haláluk.
Eközben más állatokat, akik nem különböznek erkölcsileg, ételként kezelünk. Ez teljesen ésszerűtlen.
Az állatokkal való bánásmódunk
Nemcsak hogy olyan célokra használunk más állatokat, amelyek nem tekinthetők szükségesnek, de úgy bánunk velük, amely kínzásnak minősülne, ha emberekről lenne szó.
Léteznek állatjóléti törvények, melyek „emberséges” bánásmódot írnak elő, de ezek a törvények nagyrészt értelmetlenek, mert az állatok ma tulajdonok; vagyis kereskedelmi árucikkek, amik nem rendelkeznek más értékkel, mint amit mi tulajdonítunk nekik. Jogi szempontból a más fajhoz tartozó állatok ma nem különböznek az autóktól, a bútoroktól vagy bármilyen más birtokolható tárgytól.
Mivel az állatokat emberi tulajdonként kezeljük, az emberek a saját céljaikra használhatják őket, és szörnyűséges szenvedést okozhatnak nekik mindezzel.
Megoldható ez az erkölcsi probléma jobb törvényekkel és ipari szabványokkal?
Az Egyesült Államokban és Európában működő legtöbb állatvédő szervezet azt állítja, hogy az állatok kizsákmányolásának problémájára az a megoldás, ha javítjuk az állatjóléti törvényeket vagy nyomást gyakorlunk az iparra a szabványaik javítása érdekében. Ezek a szervezetek „emberségesebb” mészárlásért és a fogságban tartás „emberségesebb” rendszereiért kampányolnak (például nagyobb ketrecekért). Egyes szervezetek fenntartják, hogy a bánásmód javításával egy nap teljes egészében véget vethetünk az állathasználatnak, vagy legalább jelentősen visszaszoríthatjuk azt.
De világos, hogy mindez téves.
A gazdasági rendszerünkből adódóan az állatjóléti reformok aligha hozhatnak valódi javulást az állatokkal való bánásmódunk terén. A „szabad tartásból” származó ipari tojások előállítása éppen annyi szenvedést okoz, mint a hagyományos, ketreces tartásból származó tojásoké.
Ha azt mondjuk, hogy a kizsákmányolás
egyre „emberségesebb”, a nyilvánosság
még kényelmesebben kezdi érezni magát
más állatok használatával kapcsolatban. Ez
ösztönzőleg hat az állati termékek fogyasztására,
ami miatt az általunk okozott összes
szenvedés és halál akár növekedhet is.
egyre „emberségesebb”, a nyilvánosság
még kényelmesebben kezdi érezni magát
más állatok használatával kapcsolatban. Ez
ösztönzőleg hat az állati termékek fogyasztására,
ami miatt az általunk okozott összes
szenvedés és halál akár növekedhet is.
Másrészt semmiféle bizonyíték nem szól amellett, hogy az állatjóléti reformok az állathasználat eltörléséhez vagy jelentős visszaszorulásához vezetnek. Több mint 200 év vannak már állatjóléti szabványaink és törvényeink, és több állatot zsákmányolunk ki szörnyűbb módokon, mint az emberiség eddigi történetében bármikor.
És ami még fontosabb, a kizsákmányolás megreformálása figyelmen kívül hagyja az alapvető kérdést: azt, hogy igazolható-e más állatok eszközként való használata, függetlenül attól, hogy „emberségesen” bánunk-e velük.
Mi a valódi megoldás?
A megoldás az állatokat kizsákmányoló intézmények eltörlése, nem pedig a szabályozásuk. A megoldás az, hogy felismerjük: a többi érző (azaz perceptuálisan tudatos) lénynek joga van arra, hogy ne kezeljük őket mások tulajdonaként; éppen úgy, ahogyan az embertársainknak is megvan ez a joga, függetlenül attól, hogy milyen értelmi képességekkel vagy más jellegzetességekkel rendelkeznek.
Forrás: http://veganforradalom.info/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése