A genetikai módosítás azt jelenti, hogy egy élőlény sejtjében lévő géneket megbolygatjuk. Vagy kiveszünk belőlük, vagy máshonnan beteszünk. A gén módosításon átesett élőlény tulajdonságai a módosításnak megfelelően (remélhetően) kedvezően megváltozik.
Példának okáért a diófának azonosítják azt a génjét, amitől a lombjában herbicid anyag keletkezik, majd egy ilyen gént áthelyeznek mondjuk a cseresznyefába. Ettől kezdve a cseresznyefa lombja is rendelkezni fog a diólevél herbicid képességével. Gondolom ez eddig tiszta és világos. Aztán, hogy mi mindent és miért génmódosítanak, az már a fantázia és a praktikum világába való. Viszont a józan ész azt diktálná, hogy ezekkel a géncserékkel az égvilágon semmi mást nem teszünk, mint bizonyos tulajdonságokat létrehozunk növényekben, állatokban, és ezzel a kör bezárult.
A logika ellenére - gondolták egyesek - nem ártana elvégezni némi kísérletet, hogy a génmódosított élelmiszer alapanyagok (pl. kukorica, szója) nem szenvedtek-e el valamifajta olyan átalakulást, ami az elfogyasztó állat, vagy ember számára hátrányos lehet. Ez az aggodalom már csak azért is jogos volt, mert a génmódosítás hatalmas hasznot hozott, így nem csoda, hogy a világban futótűzként terjedt, azaz egyre több ember táplálékában jelent meg. És akkor most kezdődik a horror.
Az angol kormány az 1990-es évek elején 3 millió font költségkerettel megbízta Pusztai Árpád biológust, akinek több mint 300 tudományos cikke és 12 könyve jelent meg, valamint nemzetközileg elismert szaktekintély volt, hogy vizsgálja meg a genetikailag módosított élelmiszer veszélytelen-e az emberre.
Pusztai csapatába több mint 20 tudós tartozott, és három különböző laborban dolgoztak. A kísérleti eredmények hamarosan feltárták, hogy a feltételezetten ártalmatlan GM krumplival etetett patkányok 10 napon beül rákmegelőző állapotban lévő sejteket produkáltak, agyuk, májuk és heréik elsorvadtak. Erre lehet azt mondani, hogy ezek patkányok, lehet, hogy az emberre ártalmatlan? Nem. A káros hatást a módosítási eljárásból ered, vagyis nem kísérleti állat specifikus.
Pusztaitól azt várták, hogy bizonyítsa a GM ártalmatlanságát. Ehelyett az ellenkező eredményt kürtölte világgá. Az igazgatójának engedélyével tévé interjút adott, ami után az intézet hőse lett két teljes napon át. Ekkor emelte fel a telefonkagylót az angol miniszterelnök, hogy szót váltson az intézet igazgatójával. Másnap reggel Pusztai az utcára került, plusz megfenyegették, a csapatát feloszlatták, és tudományos eredményeit elsüllyesztették. Korábbi munkahelye és az angol kormány kampányszerűen rombolták szét a magyar származású tudós reputációját.
Irina Ermakova, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, nem akart hinni a szemének, amikor a kísérleti patkánykölykök fele 3 héten belül elpusztult, miután a szoptató anyát a hipermarketben kapható GM szójaliszttel etette. A kontrol csoport közönséges szójalisztet kapott, ott az elhalálozási ráta a patkánykölykök között mindössze 10 százalék volt. Dr. Ermakova kétszer megismételte a kísérletet, minden alkalommal hasonló eredményt kapott. Ezt követve 2005 októberében egy tudományos konferencián beszámolt a kísérletről, és felkérte a biológusokat, hogy ismételjék meg a kísérletét. Kísérletének megismétlése helyett megtámadták, ellehetetlenítették, feljegyzéseit az irodájából ellopták. Az egyik kollegája azzal nyugtatta meg, hogy munkája nem volt felesleges, mert a szója liszttel meg fogják tudni állítani az emberiség túlszaporodását. Természetesen nem kizárt, hogy pont az a GM szójaliszt tétel valami, oda nem való toxint tartalmazott, amire nem derülhetett fény, mert a kísérleteket lefújták. Azonban más célú kísérleteket tovább folytattak patkányokkal. Ezeket a patkányokat egy idő után kizárólag GM szójaliszttel táplálták, az újszülöttek mortalitása 55 százalék körül volt. Ez az esemény 4 éve történt, amióta a kísérletet senki nem ismételte meg.
A Turkish Daily News jelentése szerint 2005-ben török tudósok egész Törökországból növény magokat gyűjtöttek, hogy megállapítsák milyen mértékben terjed el a GM növények okozta keresztülporzás. Közvetlenül az eredmény kiértékelése előtt a kísérlettel foglalkozókat áthelyezték, és be se engedték korábbi munkahelyükre.
Ignacio Chapela mikrobiológus és ökológus (Barkley) 2001-ben felfedezte, hogy a Mexikói őskukorica megfertőződött GM kukorica porzással. Miután nyilvánosságra hozta eredményeit, állásától elbúcsúzhatott.
Judy Carman ausztrál epidemiológus kritizálta a GM növények engedélyezését, és hangot adott aggodalmának. GM-barát (értsd: Monsanto által fizetett) tudósok megtámadták és kétségbe vonták munkásságának tudományos érdemeit. A Nyugat Ausztráliai Kormány Carmant megbízta GM termények biztonságosságát vizsgáló tanulmány elvégzésével. Ekkor bizonyos személyek rá akarták venni a kormányt, hogy vonják vissza a megbízást, arra hivatkozva, hogy már legalább hatvan tanulmány bizonyította a GM élelmiszerek biztonságosságát. A bemutatott tanulmányokról kiderült, hogy állatok etetéséről szól, és bár GM takarmányt kaptak, nem a takarmányozás sikerességének megállapítása volt a cél. Ennek ellenére mellékesen egyes tanulmányokból az is kiderült, hogy a GM etetésnek voltak hátrányos hatásai, de ezeknek a tanulmányoknak nyoma veszett. Amikor a Nyugat Ausztráliai Kormány nem vonta vissza a megbízást, az ellenzők a kísérleteknek helyet adó egyetemhez fordultak és ott fúrták meg a kísérletek elvégzését.
Darvas Béla professzor ökotoxikológus rájött, hogy a Monsanto által forgalmazott GM kukorica-(MON810) „idegenbeporzással” veszélyezteti a magyar kukoricákat. Monsanto azonnal beszüntette a mintamagok küldését. Dr. Darvas később előadást tartott a kezdeti eredményekről, ami után rájött, hogy egy hamis és befeketítő jelentés jár körbe a kutatásairól. Utánjárásra kiderült, hogy a Monsanto PR menedzsere küldte szét az inkrimináló irományt, aki azt állította, hogy az csak úgy megjelent az asztalán, a pontos eredete ismeretlen.
Végeredményben megállapítható, hogy a genetikailag módosított élelmiszer alapanyagok biztonságossága nincs bizonyítva, az ellenvélemények el vannak hallgatva, és az országok egymás után adják be a derekukat a GM termesztés engedélyezése terén, a gyártó multik „lobbizása” nyomán. Megérkeztünk a régi meséhez, az ember nem számít, csak a profit — pénzzel (majd) mindenki megvehető.
A genetika általános elmélete, a genetikai determinizmus azt állítja, hogy minden egyes gén meghatároz egy, és csakis egy, rá jellemző fehérjét, vagy fehérje domént (a fehérje szerkezetének egy részét). Ezen elmélet alapján támadt az az ötlet, hogy egy bizonyos tulajdonságért felelős fehérje génjét ki lehet venni az eredeti (donor) szervezet genomjából, és át lehet tenni egy másik (a befogadó) szervezet genomjába. Azt remélték, hogy az új szervezetben a beillesztett gén ugyanazt a fehérjét fogja termelni, mint amelyet a donor szervezetben is termelt. Ezt az elméletet alapul véve kezdtek neki a Humán Genom Projektnek is.
Mivel több, mint százezer emberi fehérjét ismerünk, a tudósok azt jósolták, hogy az emberi genom is kb. százezer génből áll. Amikor a szekventálási munka befejeződött, kb. 30 ezer gént találtak. Ennyi gén jelenléte nemcsak hogy a százezer-féle fehérje jelenlétét nem tudta megmagyarázni a klasszikus genetikai determinizmus elve alapján, de azt sem, hogy mi a felelős az emberi faj sokrétűségét jellemző számtalan örökölhető tulajdonságért. Ennél még néhány növény is több gént tartalmaz, pl. a rizsnek is majdnem 50 ezer génje van.
Kiderült, Hogy a hiba nem az emberi gének számában, hanem az elméletben van. Úgy néz ki, hogy számos gén nem csak egyetlen meghatározott fehérjét, hanem többet is képes kódolni. Például, ugyanaz a gén a májban az enoláz enzimet, a szemben pedig a szemlencse egyik építő anyagát kódolja. Az emberi gének többsége két, vagy több fehérjét is kódolhat. Azoknak a humán géneknek a száma, amik csak egyetlen fehérjét kódolnak, nagyon kevés. Amíg nem értjük, hogy ez hogyan lehetséges, addig mindenfajta szabadföldi kísérletezés a génekkel az élet gyökeres átalakulását, degradálódását, sőt bizonyos értelemben a pusztulását is előidézheti a Földön.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a génmanipulációt ideje korán a laboratóriumokon kívülre vinni óriási felelőtlenség volt, mert akármit is mondanak a technológia támogatói, valójában fogalmuk sincsen arról, hogy a megváltoztatott gének pontosan milyen hatással bírnak majd az élelmiszer belső tartalmára, hogyan változtatják majd meg akaratlanul más növények génállományát, vagy hogy milyen hatással lesz a génpiszkált növény elfogyasztása az egészségünkre, vagy az azzal táplált állatok egészségére, és így közvetve ismét az emberek egészségére.
Például Nagy-Britanniában a Leedsi Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a GM-tápból a módosított gén beépülhet-e a szarvasmarháknál a bendőbaktériumokba. Bár a táp rövid ideig tartózkodik az állat bendőjében, a genetikai módosulás bekövetkezett. Így, ha a GM takarmányban antibiotikumnak ellenálló gén volt, akkor az a kérődzők bendőjében élő baktériumokat is ellenállóvá tette. (Forrás: FEMS Microbiology Letters, 191). A GM burgonyát tartalmazó tápon tartott patkányok gyomor- és bélfalának szövettani vizsgálatakor pedig kiderült, hogy a karfiol mozaikvírus genetikai módosításban használt génjének hatására a sejtekben felgyorsult a sejtosztódás, ami vastagbélrák kifejlődéséhez vezet.
Forrás:
http://www.antalffy-tibor.hu/2010
http://nibiru.hu/genetech.html
Példának okáért a diófának azonosítják azt a génjét, amitől a lombjában herbicid anyag keletkezik, majd egy ilyen gént áthelyeznek mondjuk a cseresznyefába. Ettől kezdve a cseresznyefa lombja is rendelkezni fog a diólevél herbicid képességével. Gondolom ez eddig tiszta és világos. Aztán, hogy mi mindent és miért génmódosítanak, az már a fantázia és a praktikum világába való. Viszont a józan ész azt diktálná, hogy ezekkel a géncserékkel az égvilágon semmi mást nem teszünk, mint bizonyos tulajdonságokat létrehozunk növényekben, állatokban, és ezzel a kör bezárult.
A logika ellenére - gondolták egyesek - nem ártana elvégezni némi kísérletet, hogy a génmódosított élelmiszer alapanyagok (pl. kukorica, szója) nem szenvedtek-e el valamifajta olyan átalakulást, ami az elfogyasztó állat, vagy ember számára hátrányos lehet. Ez az aggodalom már csak azért is jogos volt, mert a génmódosítás hatalmas hasznot hozott, így nem csoda, hogy a világban futótűzként terjedt, azaz egyre több ember táplálékában jelent meg. És akkor most kezdődik a horror.
Az angol kormány az 1990-es évek elején 3 millió font költségkerettel megbízta Pusztai Árpád biológust, akinek több mint 300 tudományos cikke és 12 könyve jelent meg, valamint nemzetközileg elismert szaktekintély volt, hogy vizsgálja meg a genetikailag módosított élelmiszer veszélytelen-e az emberre.
Pusztai csapatába több mint 20 tudós tartozott, és három különböző laborban dolgoztak. A kísérleti eredmények hamarosan feltárták, hogy a feltételezetten ártalmatlan GM krumplival etetett patkányok 10 napon beül rákmegelőző állapotban lévő sejteket produkáltak, agyuk, májuk és heréik elsorvadtak. Erre lehet azt mondani, hogy ezek patkányok, lehet, hogy az emberre ártalmatlan? Nem. A káros hatást a módosítási eljárásból ered, vagyis nem kísérleti állat specifikus.
Pusztaitól azt várták, hogy bizonyítsa a GM ártalmatlanságát. Ehelyett az ellenkező eredményt kürtölte világgá. Az igazgatójának engedélyével tévé interjút adott, ami után az intézet hőse lett két teljes napon át. Ekkor emelte fel a telefonkagylót az angol miniszterelnök, hogy szót váltson az intézet igazgatójával. Másnap reggel Pusztai az utcára került, plusz megfenyegették, a csapatát feloszlatták, és tudományos eredményeit elsüllyesztették. Korábbi munkahelye és az angol kormány kampányszerűen rombolták szét a magyar származású tudós reputációját.
Irina Ermakova, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, nem akart hinni a szemének, amikor a kísérleti patkánykölykök fele 3 héten belül elpusztult, miután a szoptató anyát a hipermarketben kapható GM szójaliszttel etette. A kontrol csoport közönséges szójalisztet kapott, ott az elhalálozási ráta a patkánykölykök között mindössze 10 százalék volt. Dr. Ermakova kétszer megismételte a kísérletet, minden alkalommal hasonló eredményt kapott. Ezt követve 2005 októberében egy tudományos konferencián beszámolt a kísérletről, és felkérte a biológusokat, hogy ismételjék meg a kísérletét. Kísérletének megismétlése helyett megtámadták, ellehetetlenítették, feljegyzéseit az irodájából ellopták. Az egyik kollegája azzal nyugtatta meg, hogy munkája nem volt felesleges, mert a szója liszttel meg fogják tudni állítani az emberiség túlszaporodását. Természetesen nem kizárt, hogy pont az a GM szójaliszt tétel valami, oda nem való toxint tartalmazott, amire nem derülhetett fény, mert a kísérleteket lefújták. Azonban más célú kísérleteket tovább folytattak patkányokkal. Ezeket a patkányokat egy idő után kizárólag GM szójaliszttel táplálták, az újszülöttek mortalitása 55 százalék körül volt. Ez az esemény 4 éve történt, amióta a kísérletet senki nem ismételte meg.
A Turkish Daily News jelentése szerint 2005-ben török tudósok egész Törökországból növény magokat gyűjtöttek, hogy megállapítsák milyen mértékben terjed el a GM növények okozta keresztülporzás. Közvetlenül az eredmény kiértékelése előtt a kísérlettel foglalkozókat áthelyezték, és be se engedték korábbi munkahelyükre.
Ignacio Chapela mikrobiológus és ökológus (Barkley) 2001-ben felfedezte, hogy a Mexikói őskukorica megfertőződött GM kukorica porzással. Miután nyilvánosságra hozta eredményeit, állásától elbúcsúzhatott.
Judy Carman ausztrál epidemiológus kritizálta a GM növények engedélyezését, és hangot adott aggodalmának. GM-barát (értsd: Monsanto által fizetett) tudósok megtámadták és kétségbe vonták munkásságának tudományos érdemeit. A Nyugat Ausztráliai Kormány Carmant megbízta GM termények biztonságosságát vizsgáló tanulmány elvégzésével. Ekkor bizonyos személyek rá akarták venni a kormányt, hogy vonják vissza a megbízást, arra hivatkozva, hogy már legalább hatvan tanulmány bizonyította a GM élelmiszerek biztonságosságát. A bemutatott tanulmányokról kiderült, hogy állatok etetéséről szól, és bár GM takarmányt kaptak, nem a takarmányozás sikerességének megállapítása volt a cél. Ennek ellenére mellékesen egyes tanulmányokból az is kiderült, hogy a GM etetésnek voltak hátrányos hatásai, de ezeknek a tanulmányoknak nyoma veszett. Amikor a Nyugat Ausztráliai Kormány nem vonta vissza a megbízást, az ellenzők a kísérleteknek helyet adó egyetemhez fordultak és ott fúrták meg a kísérletek elvégzését.
Darvas Béla professzor ökotoxikológus rájött, hogy a Monsanto által forgalmazott GM kukorica-(MON810) „idegenbeporzással” veszélyezteti a magyar kukoricákat. Monsanto azonnal beszüntette a mintamagok küldését. Dr. Darvas később előadást tartott a kezdeti eredményekről, ami után rájött, hogy egy hamis és befeketítő jelentés jár körbe a kutatásairól. Utánjárásra kiderült, hogy a Monsanto PR menedzsere küldte szét az inkrimináló irományt, aki azt állította, hogy az csak úgy megjelent az asztalán, a pontos eredete ismeretlen.
Végeredményben megállapítható, hogy a genetikailag módosított élelmiszer alapanyagok biztonságossága nincs bizonyítva, az ellenvélemények el vannak hallgatva, és az országok egymás után adják be a derekukat a GM termesztés engedélyezése terén, a gyártó multik „lobbizása” nyomán. Megérkeztünk a régi meséhez, az ember nem számít, csak a profit — pénzzel (majd) mindenki megvehető.
A genetika általános elmélete, a genetikai determinizmus azt állítja, hogy minden egyes gén meghatároz egy, és csakis egy, rá jellemző fehérjét, vagy fehérje domént (a fehérje szerkezetének egy részét). Ezen elmélet alapján támadt az az ötlet, hogy egy bizonyos tulajdonságért felelős fehérje génjét ki lehet venni az eredeti (donor) szervezet genomjából, és át lehet tenni egy másik (a befogadó) szervezet genomjába. Azt remélték, hogy az új szervezetben a beillesztett gén ugyanazt a fehérjét fogja termelni, mint amelyet a donor szervezetben is termelt. Ezt az elméletet alapul véve kezdtek neki a Humán Genom Projektnek is.
Mivel több, mint százezer emberi fehérjét ismerünk, a tudósok azt jósolták, hogy az emberi genom is kb. százezer génből áll. Amikor a szekventálási munka befejeződött, kb. 30 ezer gént találtak. Ennyi gén jelenléte nemcsak hogy a százezer-féle fehérje jelenlétét nem tudta megmagyarázni a klasszikus genetikai determinizmus elve alapján, de azt sem, hogy mi a felelős az emberi faj sokrétűségét jellemző számtalan örökölhető tulajdonságért. Ennél még néhány növény is több gént tartalmaz, pl. a rizsnek is majdnem 50 ezer génje van.
Kiderült, Hogy a hiba nem az emberi gének számában, hanem az elméletben van. Úgy néz ki, hogy számos gén nem csak egyetlen meghatározott fehérjét, hanem többet is képes kódolni. Például, ugyanaz a gén a májban az enoláz enzimet, a szemben pedig a szemlencse egyik építő anyagát kódolja. Az emberi gének többsége két, vagy több fehérjét is kódolhat. Azoknak a humán géneknek a száma, amik csak egyetlen fehérjét kódolnak, nagyon kevés. Amíg nem értjük, hogy ez hogyan lehetséges, addig mindenfajta szabadföldi kísérletezés a génekkel az élet gyökeres átalakulását, degradálódását, sőt bizonyos értelemben a pusztulását is előidézheti a Földön.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a génmanipulációt ideje korán a laboratóriumokon kívülre vinni óriási felelőtlenség volt, mert akármit is mondanak a technológia támogatói, valójában fogalmuk sincsen arról, hogy a megváltoztatott gének pontosan milyen hatással bírnak majd az élelmiszer belső tartalmára, hogyan változtatják majd meg akaratlanul más növények génállományát, vagy hogy milyen hatással lesz a génpiszkált növény elfogyasztása az egészségünkre, vagy az azzal táplált állatok egészségére, és így közvetve ismét az emberek egészségére.
Például Nagy-Britanniában a Leedsi Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a GM-tápból a módosított gén beépülhet-e a szarvasmarháknál a bendőbaktériumokba. Bár a táp rövid ideig tartózkodik az állat bendőjében, a genetikai módosulás bekövetkezett. Így, ha a GM takarmányban antibiotikumnak ellenálló gén volt, akkor az a kérődzők bendőjében élő baktériumokat is ellenállóvá tette. (Forrás: FEMS Microbiology Letters, 191). A GM burgonyát tartalmazó tápon tartott patkányok gyomor- és bélfalának szövettani vizsgálatakor pedig kiderült, hogy a karfiol mozaikvírus genetikai módosításban használt génjének hatására a sejtekben felgyorsult a sejtosztódás, ami vastagbélrák kifejlődéséhez vezet.
Forrás:
http://www.antalffy-tibor.hu/2010
http://nibiru.hu/genetech.html
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése