A nyulak ismeretlen élete

(Élet a természetben és a rácsok mögött)

Társas élet:

A házinyúl az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyúl ősével, az üregi nyúllal együtt a nyúlalakúak (és nem a rágcsálók!) rendjébe tartozik, bár sokáig odasorolták a rendszertanban. Mindenesetre attól, hogy nem rágcsálók, igenis rágcsálnak. Fogaik ugyanis folyamatosan nőnek, koptatniuk kell.


A nyulak természetes (emberi beavatkozástól mentes) környezetükben társas lények, kolóniákban élnek, komplex társadalmi viselkedést produkálva. Pl. őröket állítanak, akik figyelik a környezetet, és veszély esetén hátsó lábaikkal dobolnak a földön. Így figyelmeztetik fajtársaikat, azok pedig villámgyorsan eltűnnek az üregben. Ha dobolás közben hátsó lábukra egyenesednek, az a súlyos veszély jelzése.
Szoros kapcsolat fűzi össze őket, amit a közös pihenés és a bunda kölcsönös ápolása is erősít.
A kolónián belül nagycsaládokban élnek. Egy-egy hím általában több nőstényből álló háremet tart. Együtt védik meg területüket a szomszédos családokkal szemben. Nemcsak a családokon belül jellemző a szigorú hierarchikus rend, hanem a csoportok között is. A legerősebb hímet illeti a legkedvezőbb hely, mellette telepszik meg a második legerősebb csoport, és így tovább. Az alacsonyabb rangú családoknak be kell érniük a kevésbé megfelelő, szélső területekkel. Territoriális viselkedésük a szaporodási időszak alatt a legkifejezettebb. Emiatt ha nagy az állománysűrűség, az alacsonyabb rangú nőstényeknek nem születik utódja, vagy csak keveset fialnak.
Dombvidéken, laza homokos talajokon készíti tágabb, katlanban végződő föld alatti lakását. Kedvenc élőhelye a rövid füvű puszták, bokros legelők, de a kedvező fekvésű fenyvesek széle is. A nyulak a vacokban alszanak, és hozzák világra kölykeiket. A meleg, száraz időt kedvelik, esőben viszont nem szívesen hagyják el üregüket. A nyúl territóriuma határát szagjelekkel tűzi ki. Különleges bélmirigyeik segítségével az egyedek mind másként jelölik ürülékbogyóikat, majd a terület határán vagy egy feltűnő, gyakran látogatott helyen pottyantják el.
Bár a nyúl elsősorban szaglás útján tájékozódik, a látásnak is fontos szerep jut. Mivel látómezeje 360 fokos (felágaskodva teljesen körbelát), futás közben is szemmel tudja tartani üldözőjét. Cikcakk vonalban menekül, hogy megszabaduljon ellenségétől.
Tápláléka főleg fűfélék, lóhere, fakéreg, gyökerek és lágyszárú növények; az ember által termesztett növényeket: gabona és zöldségek sem veti meg. A fiatal fák kérgét elsősorban télen rágja le, amikor alig talál más táplálékot.

Hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak. A jellegzetes hosszú fül igen előnyös tulajdonosának, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget.



Az orrmozgatás a szaglás elősegítésére, de kommunikációra is szolgál.
A nyulak álla alatt található egy mirigy, amelynek váladékával megjelölik (álldörzsöléssel) a sajátjuknak ítélt dolgokat. Ez a szag az ember számára nem érzékelhető.


A házinyúlnak különleges emésztési szervrendszere van. A növényeket igen nehéz megemészteni, főleg a cellulózt. A nyulaknak a megevett táplálékot főleg a vakbelükben mikrobiális segítséggel kell lebontaniuk, így a gyomruk aránylag kicsi (itt történik a könnyen emészthető tápanyagok lebontása és felszívódása) a vakbelük jól fejlett. Viszont a vakbélből az alaposan megemésztett, vitaminokkal és fehérjékkel teli táplálék a vastagbelükbe kerül, majd távozik szervezetből. Ezt a nyúlnak újra el kell fogyasztania. Meg is teszi, általában az éjszakai órák valamelyikében, teljes nyugalom esetén. A lágy bélsár szőlőfürtszerű, kicsi, lágy, a nyúl közvetlenül a végbeléből az ajkaival szedi ki és egészben nyeli le. Ez létfontosságú számára, a vitamin- ásványi anyag- és fehérjetartalom végett, e nélkül elpusztulna.

Nyúl mint haszonállat:

A tenyésztők a házinyúlnál különbséget tesznek tenyésznyúl és hízónyúl között. Míg a tenyésznyúlnál az a cél, hogy a lehető legtöbb utódot hozza világra a lehető legrövidebb idő alatt, addig a hízónyúlnál az, hogy a legrövidebb idő alatt vágósúlyba kerüljön. Nemcsak a húsával, prémjével is kereskednek, de vannak fajták, melyeket (húsukon kívül) szívesebben tenyésztenek prémjükért, pl. rex. A rex nyulak prémje lényegesen többe kerül a fehér nyúlénál, akár harmincszoros árat is fizetnek érte a kereskedőházak.
A nyulak tartására nincs konkrét törvényi szabályozás. A gyakorlatban a nyulakat szinte mindig ketrecekben tartják, (ami a tojótyúkok ketreceire emlékeztet) megfosztva őket minden, a fajra jellemző viselkedéstől.



A zsúfoltság miatt a mozgási lehetőségek korlátozottak, nem tudnak ugrálni, bukfencezni, felágaskodni, gyakran még arra sincs helyük, hogy lefeküdjenek. Az állatok gyakran szenvednek gerinc-deformitásban, anyagcserezavarokban, vakságban, belső gyulladásokban és csontritkulásban, (így gyakoriak a csonttörések is) a dróthálós padló pedig fájdalmas sebeket ejthet a lábaikon.


A felhalmozódó használt alom bomlásakor ammónia keletkezik, ami megtámadhatja a nyúl légzőszervrendszerét, megkönnyítve a fertőzések behatolását, és az ammónia miatt a lábukon, vagy verekedéskor egyéb testrészeiken keletkezett sebek is sokkal lassabban gyógyulnak. Ezért a hizlalásukra szolgáló összepréselt nyúltápba már előre különböző gyulladáscsökkentőket, nyugatókat, gyógyszereket kevernek. Ez a természetellenes nyúltáp gyakran bélmegbetegedéseket okoz, amit szintén vegyi anyagokkal próbálnak kezelni. Ez masszív emésztési zavarokhoz, gyomor és bélrendszeri megbetegedésekhez vezet, ami a leggyakoribb halálok a nyulaknál. A nagyüzemi állattartásban ennél a fajnál a legnagyobb az elhullási arány, ami az 50%-ot is elérheti.
Az ingerszegény környezet, a helyhiány és az összezártság miatt kóros viselkedési zavarok alakulhatnak ki (fokozott nyugtalanság és bundatisztogatás, agresszív összecsapások, farokrágás, rágják a rácsokat, kaparják a ketrec alját, ketrecőrület (körbe forognak saját tengelyük körül…stb).


A nőstény (tenyésztésre szánt) nyulakat folyamatosan egyszemélyes ketrecekben tartják, ami óriási lelki teher nekik, hisz normális esetben társas kapcsolatokban élnek. A terhesség alatt az egyszemélyes ketrecben tartott nyúl szenved a magánytól és az unalomtól. Az anyanyulakat közvetlenül szülés után újra pároztatják úgy, hogy minden 4-6 hét után utódokat produkáljanak.


Ez rendkívül megterheli az állatokat, a következmény: magas halálozási arány. Normális esetben a nyulak évente 1-2 alkalommal ellenek, a tenyésztők azonban évente akár 11 alkalmat is kikényszerítenek, mintha ezek az érző lények csupán szaporítógépek lennének. Manapság bevett gyakorlat a nagyüzemekben a mesterséges megtermékenyítés, ami nemcsak erős stresszel, de vaginális sérülésekkel és bakteriális fertőzésekkel is járhat. Az iparban az anyaállatok általában nem érik el az egyéves kort, a kimerültségtől hamar elpusztulnak, vagy leölik őket, mihelyst nem képesek minden hónapban elleni. A kölykökből néhány hónapon belül húsáru lesz, vagy anyjuk helyébe kerülnek szülőgépnek.

A vágóhídra szállítás közben sok állat veszti életét a szűk transzportdobozokban. A törések és nyílt sebek is gyakoriak, amik főleg akkor keletkeznek, amikor az állatokat a szállítóautó rekeszeibe dobálják.
A nyulakat vágóhídon lábaiknál fogva felakasztják, elkábítják, majd elvágják a nyakukat és kivéreztetik őket. A felakasztott testeket futószalag szállítja a további feldolgozás helyszíneire. Lenyúzzák a bőrt, kiveszik a belsőségeket, majd a testet (mint húst) csomagolják.
A transzportládákban lévő nyulak látják, amint felakasztják társaikat, sok esetben ugyanabban a helyiségben vágják át az állatok torkát is, így ezeknek az állatoknak (miközben saját halálukra „várnak”) muszáj végignézniük, érezniük és hallaniuk társaik szenvedését.


Nyulaknál a legtöbb vágóhídon elektromos kábítást használnak, azonban sokan közülük újra felébrednek miközben már fejjel lefelé lógnak. Ezek az állatok maguknál vannak amikor átvágják a torkukat, hisz a futószalag nem állhat le, nem viszik vissza őket ismét elkábítani. A nyulak egyébként meglehetősen halk állatok, csak nagy stressz hatására sírnak, így a sikoltozó állatok a vágóhídon szintén bizonyítják, ha a kábítás nem sikerült jól.


A szőrmeipar, (és vele együtt a nyúl szőrmeipar) egyre növekszik Kínában. A kínai nyúlprém lényegesen olcsóbb, már csak azért is mert Kínában nem, vagy csak igen kevés környezetvédelmi, állatvédelmi és munkavédelmi szabályozás létezik. Ezért gyakran Európából is szállítanak nyers-prémet Kínába, hogy aztán ott kezeljék kémiailag, majd a feldolgozott prémek ismét visszajönnek Európába.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority) közleménye szerint 2003-ban világszerte 1 Milliárd nyúl került vágóhídra húsáért és/vagy prémjéért, és ez a szám évről évre egyre csak nő. Ezen mennyiség felét Kínában ölik meg. Főbb termelő országok az EU-ban: Spanyolország, Franciaország és Olaszország.



Forrás:
http://albert-schweitzer-stiftung.de/tierschutzinfos/nutztiere/kaninchenmast
http://www.tierschutzbund.de/2994.html
http://www.tierschutzbund.de/mastkaninchen.html
http://www.vgt.at/actionalert/kaninchen/kaefighaltung/index.php
http://www.vgt.at/publikationen/texte/artikel/20071213PelzKaninchenReport/index.php
http://hu.wikipedia.org/wiki/Házinyúl
http://hu.wikipedia.org/wiki/Üregi_nyúl


Csatlakozz Te is a facebook-on a Minden Állat Egyenlő nevű csoporthoz!



Add a Twitter-hezAdd a Facebook-hozAdd a StartlaphozOszd meg a Citromail-lel!Add az iWiW-hezAdd a Google Reader-hez

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése