Talán az ilyen ember számára nehéz elképzelni, hogy élnek emberek köztünk, akik kisebb vagy nagyobb lépéseket igenis hajlandóak megtenni saját környezetünkért, közös jövőnkért, miközben ők is tudják, hogy kisebbségben vannak, s talán még Sziszifusz is elégedettebb lehetett törekvéseivel, mint ők? A lusta ember, aki várja, hogy mások megoldják a problémákat, miközben kényelmes életvitele panorámájából becsmérli ezen emberek törekvéseinek jelentőségét.
Persze, nehéz tudatosnak lenni és nem részt venni a fogyasztói társadalom szereplőgárdájában. Az ember kényelmére, kicsinyes vágyainak kielégítésére, szórakoztatására számtalan lehetőséget prezentálnak profitorientált cégek milliói. Mert a cél a hatalmas profit, természetesen. Nem csoda, hogy nem foglalkozunk semmivel, ami körülöttünk zajlik- hisz ez a cél! Egyszóval jól bekajáltuk, amit meg akartak etetni velünk. De nem hibáztathatunk senkit, mert a saját gondolkodásunkban lehet a probléma, megettük és kész. Na és ha az vagy, amit megeszel, akkor tényleg nagy bajban vagy.
Szóval, a fogyasztói társadalom és az állatvilág. A gond ott kezdődik, hogy az ember mindennek fölé helyezte magát, hatalmas ipari fejlődéssel a kezében, úgy érzi, hogy jogosan évezi ennek környezetpusztító javait. Úgy élünk, mintha minden élőlény a mi ínyencségünkre és szolgálatunkra jönne létre, s mivel elértük, hogy ipar címszó alatt mi magunk tenyésszünk haszonállatnak nevezett élőlényeket, úgy hisszük, hogy ez így mind rendben is van. És ezek az élőlények folyamatosan ki vannak téve az ember kielégíthetetlen mohóságának. Egyre több és több.....
Shaun Monson rendezésében készült, a nyers valóságot bemutató dokumentumfilm, az Earthlings (Földlakók) - becenevén a „The Vegan Maker”-, mely az állatok kizsákmányolását 5 ipari ágazat tükrében tárja elénk: nem a megszokott módon. Az 5 ágazat nem más, mint az élelmiszeripar, ruházat, szórakoztatás, tudományos kísérletek és a háziállattartás. 5 ágazat, ahogyan az állatok szolgálják az embert. Bepillantást nyerünk egy kegyetlen világába, ami nem más, mint az ember uralmának világa. Fontos megértenünk, és feltételezhetően a film megtekintése után meg is értjük majd, hogy nem csak azok az emberek bűnrészesek ezekben az állatkínzásokban, akik két kezükkel részt vesznek ebben a tortúrában, hanem mi vásárlók vagyunk a valódi mozgatórugói . Mi, akik a termékek megvásárlásával pénzünkkel támogatjuk ezen iparágakat. Hiszen ha nem lenne kereslet, akkor a kínálat is feleslegessé válna, ugye?
Ez az 5 iparág a fogyasztói társadalom borzasztóan kegyetlen oldala, melybe bele sem gondolunk, csak leemeljük a dugig tömött polcokról a kívánt termékeket. Akár a hús, amiről azt hisszük, hogy elengedhetetlen az emberi léthez, vagy a bőrcipő, amely időállóbb és általunk természetesen elegánsabbnak vélt, mint más lábbelik, vagy a szőrmebunda, mely a tehetősebb urak státuszszimbólumát képezi amint ráaggatták nagyigényű feleségeikre, vagy az állatokon tesztelt kozmetikumok, gyógyszerek megvételével, melyektől szépséget, fiatalságot és egészséget várunk, és nem utolsó sorban, mikor jegyet veszünk mondjuk egy cirkuszba, alapvetően támogatjuk ezen állatok, a nem-ember földlakók szenvedését. És ez mind az ember kényelméről, hiúságáról és nagyravágyóságáról szól, de elsősorban mi másról szólna, mint a pénzről. Minden egyes bankjegyünkkel, amelyet ezen iparágak cégeinek termékeire költünk, olyan szenvedést és tortúrát támogatunk – véleményem szerint teljesen feleslegesen – amelyet elképzelni is szörnyűségesnek tartanánk, ha nekünk, emberi lényeknek kéne elszenvednünk. Megint a profit.
Bizonyára mind találkoztunk már azzal a megfigyeléssel, hogy ha két kezünkkel magunknak kéne levágnunk a tányérunkra kerülő állatokat, mind vegetáriánusok lennénk. Feltételezem, hogy ugyanez igaz a szőrmére is. Ha a szép bundára áhítozó hölgyeknek saját kezükkel kéne elevenen lenyúzni egy másik élőlény természetes testtakaróját, inkább meztelenül járnának. De persze az ember istene a pénz, sokkal egyszerűbb megvenni mindent pénzért, készen. Egy ilyen szőrmekabátot például potom 50,000 dollárért, mondván, keményen dolgoztunk ezért a pénzért. A bűnrészesség tényét cseppet sem érezve kifizetik, viselik és természetesen büszkék is kimagasló anyagi helyzetük bizonyítékára. De mivel a film egyetlen rövid részlete is többet ér ezernyi szónál, megtekintése hasznos, ajánlatos, vagy inkább kötelező. Nyugalom, nem vesz több időt igénybe, mint egy akciófilm, de vigyázat, gyökeres életmódváltás bekövetkezése várható! Fontos, hogy ne utasítsuk el annak lehetőségét, hogy végignézzük, mert bármilyen rettenetesnek is találjuk a látottakat, ezek MI vagyunk. Mi emberi lények. Nők és férfiak egyaránt. Ezt tesszük a többi Földlakóval.
Ideje, hogy kihúzzuk a fejünket a bevásárlóközpontok polcai mögött rejlő homokkupacból, és szembenézzünk azzal, hogy mire is költjük valójában a pénzünket. Ha hallottunk is ezekről korábban, az messze nem ugyanaz, mint amikor képet is kapunk hozzá. Sajnos az emberek igen nagy százaléka azzal nyugtatja magát, hogy ezek az állatok nem is érző lények és „azért vannak”. Azért, hogy az embert szolgálják - bármi áron. Csak nincsenek tisztában azzal, hogy mi is ez az ár - az pedig nem is vitatható, hogy igenis éreznek, értenek mindent.
Szintén ezek az emberek mondják, hogy a gyógyszerek és az orvostudomány mennyire csodálatos, s mekkora léptekkel halad előre. Igen, szintén állatok millióinak életéért és szenvedéseiért cserébe. De ki döntött úgy, hogy nekünk embereknek több jogunk van élni, mint nekik? Ki döntött úgy, hogy feláldozhatjuk őket a saját életünk meghosszabbítása érdekében? Tudományos kísérletek terén még felháborítóbb, hogy az emberi hiúság kielégítésére szolgáló kozmetikumaink hogyan kerülnek a polcokra. Klinikai tesztek bizonyítják a termékek biztonságát és hatékonyságát. Ez kissé szolid meghatározása az állatkísérleteknek, nem?
Shaun Monson nem félve a közfelháborodástól - mert ezen igenis háborodjunk fel - igazi dokumentumfilmmel állt elő.
A film célja, hogy megértsd, minden földlakó ugyanolyan érző lény, mint TE, és ha a természet szabályait betartod, akkor semmiképp sem állsz fölöttük! S ha a film után a belső üresség és a tehetetlenség kellőképpen próbál felemészteni, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül, hogy tehetsz te is többet és nyomon követheted mások próbálkozásait (pl. a PETA európai honlapján http://www.peta.org.uk/)
Forrás:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése