A hernyóselyem szövésre való alkalmasságát a kínaiak ismerték fel már időszámításunk előtt 3000 évvel. Magyarországon a selyemhernyót Passardi Péter János olasz telepes honosította meg 1680-ban, de nagy munkaigénye miatt a hazai selyemgyártás 1971-ben megszűnt.
A selyemlepkét Japánban és Kínában tenyésztik a legnagyobb számban, de a volt Szovjetunió területén, Indiában, Pakisztánban, Törökországban, Franciaországban és Olaszországban is vannak selyemlepkét tenyésztő farmok.
A tenyésztett selyemlepke (Bombyx mori) vadon élő őse már nem található meg a szabad természetben, de a textilipar egyes vadon élő lepkefajok hernyóinak gubószálait, az ún. vadselymet is felhasználja. Ez általában durvább és sötétebb színű a tenyésztett selyemhernyó selyménél.
A lepke sárgásfehér színű, nagy potroha miatt repülni nem tud, 2-3 órával a kikelés után párosodik. A nőstény erős szagjelekkel csalogatja a hímet, amely legyezőszerűen megnagyobbodott csápjával érzékeli az üzenetet. A következő napon a nőivarú lepkék egy levélre 400-600 petét raknak, ezt követően hamarosan elpusztulnak. A lárvák kibújáskor feketék és szőrösek; kelésük időpontja a környezet hőmérsékletétől függ.
A selyemhernyó fejlődése 4 szakaszból áll:
-pete
-hernyó (lárva)
-báb
-lepke
A kelési időszak kb. 3 napig tart, ebből a 2. nap a legintenzívebb.
A selyemhernyó az eperfa levelével táplálkozik. 1 gramm petéből kikelő hernyók életük során 35-40 kg levelet fogyasztanak el. A lárváknak állandó hőmérsékletet, éjjel-nappali "étkezést" kell biztosítani. A tenyészetben az állványokon, az egymás fölötti tálcákon több ezer hernyó növekszik. Azok szerint, akik már jártak ilyen tenyészetben, a hernyók csámcsogó kórusa leginkább a tetőn keményen doboló eső hangjára emlékeztet.
Ha elegendő mennyiségű levél áll rendelkezésre, a hernyó 32 nap alatt térfogatát 3000-szeresére, hosszát 30-szorosára, tömegét 1000 szeresére növeli.
A selyemhernyó bőre nem növekszik együtt a testével, ezért fejlődése során ötször vedlik.
A 32. napon a hernyók nem esznek tovább, hanem elkezdik keresni a helyet, ahol selyemgubót készíthetnek maguk köré és bebábozódhatnak.
A hernyó a fejét 8-as alakban mozgatva a szövőszemölcsén át kibocsátott rugalmas selyemszálból 2-3 nap alatt gubót sző maga körül, hogy védje magát a külső hatásoktól. 1 gubó kb. 1200-1400 méter selyemszálból áll.
A 38. napon a hernyó a gubóban bábbá alakul, hogy átváltozhasson lepkévé.
Miután a lepke kibújt a gubóból, a selyemszálat nem lehet legombolyítani, ezért még báb állapotban elpusztítják az állatokat. Ez az úgynevezett "fojtás", ami meleg levegővel való szárítással oldanak meg. Ezután a gubókat főzik, (a szericinréteg megpuhul) majd megkeresik a selyemszálak végét.
Így 1 kg gubóból – ami kb. 3000 darabnak felel meg – kb. 250 g szálat nyernek. Egy-egy gubószál nem lenne elég erős, ezért 3–8 gubó szálát egyesítik egy fonallá.
A nyers gubószál szakítóhossza nagyjából a nejlonéval egyezik meg. Körülbelül 111 darab selyemgubó szükséges egy nyakkendőnyi és 630 darab egy blúznyi selyemszövethez.
A pókselyem régóta izgatja a tudósok fantáziáját, már mintegy 300 éve kísérleteznek a pókselyem textilipari hasznosításával.
Egy francia tudós 1710-ben pókszálakból kesztyűt és harisnyát készített, de a pókselyem kereskedelmi mennyiségű előállítása nehézkes, mert 450 pók egész évi szálhozama volna szükséges 1 méter selyemszövet előállítására, a rabságban tartott pókok pedig óriási stressznek vannak kitéve és hajlamosak megenni egymást.
A tudósok ezért alternatív megoldásokat kerestek, mesterséges úton próbálkoztak meg a különleges szál előállításával. A kísérletek között olyanok vannak, mint például transzgénikus, extra pókselyemgénnel ellátott kecskék és tehenek tejéből állítani elő a szálat. Az ilyen állatok teje (pók)selyem-proteint tartalmaz.
A hadiipar annak ellenére támogatja ezeket a kísérleteket, hogy egyenlőre még egyetlen kereskedelmileg életképes terméket sem állítottak elő. (majdnem 3000 liter tej lenne szükséges egyetlen golyóálló mellény előállításához).
A selyem előállítása közben a báb elpusztul, emiatt sokszor érték támadások a selyemipart állatvédők részéről. Ezek az ellenhangok különösen felerősödtek a mesterséges szálasanyagok elterjedése után. A selyemtermelők azzal igazolják tevékenységüket, hogy a hernyók csak egyszerű életformák, de manapság szerencsére egyre több fogyasztó kérdőjelezi meg az egészen kis élőlények megölésének jogosságát is.
Mahátma Gandhi szintén ellenezte a selyemgyártást az Ahimsa tanítására hivatkozva, amely tiltja, hogy követői bármely élőlényben kárt tegyenek. Ezen érvek tekintetbe vételével alkották meg azt a szövőszéket, amelynek első darabját ma a Gandhi Intézetben tekinthetik meg az érdeklődők. Az ahimsa-selymet vad és félvad selyemhernyók gubóiból készítik. Különösen India déli részein elterjedt azok körében, akik nem szeretnének a hernyók elpusztításával gyártott ruhadarabokat hordani.
Forrás:
http://www.peta.de/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemlepke
http://selyemhernyo.palocztech.hu/
A selyemlepkét Japánban és Kínában tenyésztik a legnagyobb számban, de a volt Szovjetunió területén, Indiában, Pakisztánban, Törökországban, Franciaországban és Olaszországban is vannak selyemlepkét tenyésztő farmok.
A tenyésztett selyemlepke (Bombyx mori) vadon élő őse már nem található meg a szabad természetben, de a textilipar egyes vadon élő lepkefajok hernyóinak gubószálait, az ún. vadselymet is felhasználja. Ez általában durvább és sötétebb színű a tenyésztett selyemhernyó selyménél.
A lepke sárgásfehér színű, nagy potroha miatt repülni nem tud, 2-3 órával a kikelés után párosodik. A nőstény erős szagjelekkel csalogatja a hímet, amely legyezőszerűen megnagyobbodott csápjával érzékeli az üzenetet. A következő napon a nőivarú lepkék egy levélre 400-600 petét raknak, ezt követően hamarosan elpusztulnak. A lárvák kibújáskor feketék és szőrösek; kelésük időpontja a környezet hőmérsékletétől függ.
A selyemhernyó fejlődése 4 szakaszból áll:
-pete
-hernyó (lárva)
-báb
-lepke
A kelési időszak kb. 3 napig tart, ebből a 2. nap a legintenzívebb.
0. nap
1. nap
A selyemhernyó az eperfa levelével táplálkozik. 1 gramm petéből kikelő hernyók életük során 35-40 kg levelet fogyasztanak el. A lárváknak állandó hőmérsékletet, éjjel-nappali "étkezést" kell biztosítani. A tenyészetben az állványokon, az egymás fölötti tálcákon több ezer hernyó növekszik. Azok szerint, akik már jártak ilyen tenyészetben, a hernyók csámcsogó kórusa leginkább a tetőn keményen doboló eső hangjára emlékeztet.
Ha elegendő mennyiségű levél áll rendelkezésre, a hernyó 32 nap alatt térfogatát 3000-szeresére, hosszát 30-szorosára, tömegét 1000 szeresére növeli.
A selyemhernyó bőre nem növekszik együtt a testével, ezért fejlődése során ötször vedlik.
A 32. napon a hernyók nem esznek tovább, hanem elkezdik keresni a helyet, ahol selyemgubót készíthetnek maguk köré és bebábozódhatnak.
A hernyó a fejét 8-as alakban mozgatva a szövőszemölcsén át kibocsátott rugalmas selyemszálból 2-3 nap alatt gubót sző maga körül, hogy védje magát a külső hatásoktól. 1 gubó kb. 1200-1400 méter selyemszálból áll.
A 38. napon a hernyó a gubóban bábbá alakul, hogy átváltozhasson lepkévé.
Az 56. napon a lepkék kibújnak a gubókból, átfúrják magukat a gubó falán.
Miután a lepke kibújt a gubóból, a selyemszálat nem lehet legombolyítani, ezért még báb állapotban elpusztítják az állatokat. Ez az úgynevezett "fojtás", ami meleg levegővel való szárítással oldanak meg. Ezután a gubókat főzik, (a szericinréteg megpuhul) majd megkeresik a selyemszálak végét.
Így 1 kg gubóból – ami kb. 3000 darabnak felel meg – kb. 250 g szálat nyernek. Egy-egy gubószál nem lenne elég erős, ezért 3–8 gubó szálát egyesítik egy fonallá.
A nyers gubószál szakítóhossza nagyjából a nejlonéval egyezik meg. Körülbelül 111 darab selyemgubó szükséges egy nyakkendőnyi és 630 darab egy blúznyi selyemszövethez.
A pókselyem régóta izgatja a tudósok fantáziáját, már mintegy 300 éve kísérleteznek a pókselyem textilipari hasznosításával.
Egy francia tudós 1710-ben pókszálakból kesztyűt és harisnyát készített, de a pókselyem kereskedelmi mennyiségű előállítása nehézkes, mert 450 pók egész évi szálhozama volna szükséges 1 méter selyemszövet előállítására, a rabságban tartott pókok pedig óriási stressznek vannak kitéve és hajlamosak megenni egymást.
A tudósok ezért alternatív megoldásokat kerestek, mesterséges úton próbálkoztak meg a különleges szál előállításával. A kísérletek között olyanok vannak, mint például transzgénikus, extra pókselyemgénnel ellátott kecskék és tehenek tejéből állítani elő a szálat. Az ilyen állatok teje (pók)selyem-proteint tartalmaz.
A hadiipar annak ellenére támogatja ezeket a kísérleteket, hogy egyenlőre még egyetlen kereskedelmileg életképes terméket sem állítottak elő. (majdnem 3000 liter tej lenne szükséges egyetlen golyóálló mellény előállításához).
A selyem előállítása közben a báb elpusztul, emiatt sokszor érték támadások a selyemipart állatvédők részéről. Ezek az ellenhangok különösen felerősödtek a mesterséges szálasanyagok elterjedése után. A selyemtermelők azzal igazolják tevékenységüket, hogy a hernyók csak egyszerű életformák, de manapság szerencsére egyre több fogyasztó kérdőjelezi meg az egészen kis élőlények megölésének jogosságát is.
Mahátma Gandhi szintén ellenezte a selyemgyártást az Ahimsa tanítására hivatkozva, amely tiltja, hogy követői bármely élőlényben kárt tegyenek. Ezen érvek tekintetbe vételével alkották meg azt a szövőszéket, amelynek első darabját ma a Gandhi Intézetben tekinthetik meg az érdeklődők. Az ahimsa-selymet vad és félvad selyemhernyók gubóiból készítik. Különösen India déli részein elterjedt azok körében, akik nem szeretnének a hernyók elpusztításával gyártott ruhadarabokat hordani.
Forrás:
http://www.peta.de/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemlepke
http://selyemhernyo.palocztech.hu/
Csatlakozz Te is a facebook-on a Minden Állat Egyenlő nevű csoporthoz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése