Vannak preparátorok akik arra törekednek, hogy a kitömött, tartósított állatok haláluk után is ugyanúgy nézzenek ki, mintha életük egy pillanatában látnánk őket, és vannak olyanok, akik minél elvontabb, olykor már bizarr hatást szeretnének elérni.
Én személy szerint nem teszek különbséget, a tartósított állatokat bármilyen formában (szőrme, falidísz, szobadísz, kiállítási tárgy, taneszköz, trófea...) elborzasztónak találom.
Mit nevezünk preparálásnak?
minden olyan fizikai és kémiai folyamatot, amely szerves anyagot tartósít
Preparálás latin eredetű szó, jelentése: előállít, előkészít, tartósít, kitöm. A Taxidermia, mely a szakma szinonim elnevezése, görög eredetű jelentése: elrendezni. A preparált állatok a vadászoknak trófeaként szolgálnak, vagy orvostudományi célzattal, tanulási szándékkal készülnek. Minden olyan élőlényt ki lehet preparálni, aminek van gerince. A módszerek, amiket ma is alkalmaznak a preparátorok, jóval a múlt század elején születettek meg. Azóta kicsit finomítottak a külcsínén az állatoknak és az eljárás kevésbé mérgező mint akkoriban volt.
A bőrt kicserzik majd egy poliuretán formára helyezik.
Agyagot használnak az üvegszemek behelyezésére, az alakot és szemeket általában nagykerekben vásárolják meg. Ha viszont valami érdekeset akarnak csinálni, akkor saját maguk hajlítanak vázat vagy faragnak hozzá testet. A preparátorok saját zsebre gyakorolnak, majd múzeumoknak és üzletként szolgálhatnak, sőt vadászoknak és halászoknak vesznek fel rendelést trófeakészítés céljából.
Az anyagot a későbbi használatra fagyasztással tartósítják. A bőrt eltávolítják majd később cserzik ki. Sokszor így veszik le az állat öntőpózát is. A Hullára egy gipszhez hasonló anyagot öntenek, majd ebből lesz meg a forma és a poliuretán vázat ez segíti majd kialakítani. Általában ezt nagyvállalkozások készítik és a hozzá tartozó fogakat és üvegszemeket is ők állítják elő. A Pózt több méretben gyártják le, hogy illeszkedjen rá a "ruhájuk".
Rókatetem, a kikészítés előtt
Rogue Taxidermy. Az úgynevezett vad-állatkitömés olyan formája a preparálásnak, ami nem létező élőlényeket teremt meg, más állatok részeiből. Ezt sok kitömő elítéli. Irreális hibrideket, kihalt élőlényeket esetleg mesebeli vagy mitikus fajokat hoznak létre, mint például: sárkány, kiméra, griffmadár, egyszarvú, sellő.
Ezeket mutatványosok és 10 centes múzeumok kedvelik a legjobban. Anno egy egész királyságot becsapott egy preparátor aki egy hódra egy kacsacsőrt varrt, akkor alakulhatott ki ez a hobbi/művészeti ág. A Rogue Taxidermy kifejezést egy Mineapolisi csoport hozta létre nevezetesen a : The Minnesota Association Rogue Taxidermists (M.A.R.T) . Elsőként egy újságban szerepeltek majd 2005-ben már kiállítást is indítványoztak. Ezek az emberek a saját elmondásuk szerint művészeti célból készítenek ilyen élőlényeket.
Létezik olyan is, hogy: Antropomorph Taxidermy
Az antropomorf állatkitömés az az, amikor mesekönnybeli élőlényeket hoznak létre. Pl emberi ruhákban sétáló cuki nyuszik vagy iskolásruhás mókusok. Sokszor látni vadászboltban olyat, hogy a nyúl vadászruhában viszi a puskát, na az egy ilyen darab. Ez a stílus a viktoriánus időkben alakult ki, ezt Herman Ploucquet preparátor népszerűsítette Stuttgartban. A legismertebb gyakorló orvos ebben a műfajban angol preparátor Walter Potter.
Walter Potter az antropomorf állatkitömés ágazatának „művészembere” volt. 1835-ben született angol állattömő volt, aki az állatokat amiket kitömött, emberi élethelyzetekbe helyezett. Alkotásait a mai napig meg lehet tekinteni Sussex múzeumában. A viktoriánus időkben ez egy közkedvelt szórakozási lehetőség volt, hogy ilyen kiállításokra jártak az emberek, de mára ez az érdeklődés meghanyatlott, és a kiállított darabok szétszóródtak a Világban.
Egyik kedvenc témája egy falusi iskola volt amiben 48 kis nyúl tanult, volt egy cica teaparti ahol a macskafélék mutatják be az etikettet, tengerimalacok kriketteztek és cicák mentek brokátruhákban esküvőre. Olyan részletekre is figyelt, hogy a ruhájuk alatt milyen formális alsóneműk legyenek.
Kétszer ment bele a vad-tömésbe, csinált egy négylábú csirkét meg egy kétarcú bárányt, de annyira nem tetszett neki a dolog.
A vad-taxidermy ág egyik mai képviselője egy nő, Sarina.
A keze alól kikelő "torz" kis teremtmények majdnemhogy valóságszerűek. Leginkább olajfestékkel szeretett dolgozni és állati maradványokkal. A maradványokat elvont szobrokban és festményekben lelhettük meg beépítve. Ezek használata lassan de biztosan állatkitömésig fejlődött.
Azt állítja, nem meggyalázza a testeket, hanem mély tiszteletét mutatja ki az állatvilág felé. Lenyűgözi az élet körforgása, ezért szabadidejében a különböző kultúrák halálhoz való viszonyát vizsgálja. Úgy érzi azzal a szeretettel teszi halhatatlanná a maradványok lelkét amivel elkészíti a kreatúráit, bár ezzel a nyugati társadalom többsége nem nagyon ért egyet.
Az alkotó elmondása szerint az életben és a halálban is egyformán szépnek látja az állatokat és úgy mutatja ki irántuk érzett tiszteletét, hogy a művészetébe reinkarnálja őket újjá. Arra specializálódott, hogy képzelet szülte vadállatokat hozzon létre.
Néhány kép erről a borzalomról, amit ő művészetnek nevez:
macskakölyök
mókus likőrtartó
kitömött újszülött beagle - soha nem öregszik
morbid, ki akar ilyet nézegetni?
GUNTHER VON HAGENS is rendesen megborzolta a kedélyeket bizarr kiállításaival. Ő találta fel a plasztinációs eljárást, amely során a hullákból bravúrtechnikával kivonta a vizet és a lipideket, majd egy szilikonszerű fityfenét nyomott vissza beléjük. Ez aztán úgy konzerválta az ügyfelet, hogy az egyiptomiak irigykedve nyalogatták volna szájuk szélét, ha látják. Az így elkészített preparátum szagtalan, tiszta, szabad levegőn is tárolható, időtálló és könnyen lehet költöztetni.
Szeletek egy madárból.
Alkotásai megosztják az embereket, de ami a legérdekesebb, csőstül mennek az emberek donornak feliratkozni. De annyian, hogy a doki és csapata nem is bírják a tempót. Egy seregnyi plasztinálandó sétál ma világszerte vidáman, számuk kb. 5000-re tehető.
Valamiért a bőr nélküli "lemeztelenített" ember látványa nem zavar annyira, mint az állatpreparátumok. Talán mert tudom, hogy nézek ki anatómiailag mint ember, és elfogadom a halál gondolatát is.
De az állatok nem önként jelentkeznek, nem ajánlják fel a testüket áldozatként a művészet oltárán. Életük kioltását ezért (is) teljesen feleslegesnek és barbár dolognak tartom.
Nem is gondolnánk, de kialakult rajongótábora van ennek a "művészeti ágnak". És hogy ez tényleg művészet-e, vagy egy elferdült, beteg lélek perverziója, azt döntse el mindenki saját maga.
Csatlakozz Te is a facebook-on a Minden Állat Egyenlő nevű csoporthoz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése