Az újkori népirtás csendes módszerei

A meteorológiai hadviselésről - Az utóbbi években megszaporodott természeti katasztrófák – hurrikánok, földrengések stb. – kapcsán egyre többször merül fel az a feltételezés, hogy a tetemes személyi és anyagi károkat okozó természeti csapásokat sok esetben mesterségesen idézik elő. Az éghajlati egyensúly megbillenése az egész Földön érezhető. Az Egyesült Államokban egy sivatagos területet öntött el pár perc alatt egy felhőszakadás. Európában a kánikula több tízezer áldozatot szedett. A szakemberek szerint a helyzet évről évre rosszabbodik. De vajon mi húzódhat meg mindezek mögött? – teszik fel a kérdést az aggodalmaskodók. A válaszadók az ózonlyuk és az üvegházhatás kialakulásának fő okának többnyire a környezetszennyezést tekintik. Az időjárási szélsőségeknek azonban nem feltétlenül a globális felmelegedés az oka – állítja egy katonai szakértő –, hanem mindez sok esetben a mesterséges „esőcsinálás” következménye. Ezt a véleményt valószínűleg a legtöbb környezetvédő szakember nem osztja, hiszen az általános időjárás-változás legelfogadottabb magyarázata mégiscsak a globális felmelegedés.

Az emberiség évezredes vágya, hogy megismerje a természet és azon belül az időjárás (2) folyamatait.
A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra időszakában is ismerték.
A világ legrégebbi katonai elméleti alkotása mintegy 2500 évvel ezelőtt készült. Szerzője a kínai Szun-ce volt, aki i. e. a IV. század második felében élt. A „Hadászat művészete” című munkája az ókori Kína legnagyobb hadtudományi műve volt, egyben a legnagyobb hatású, legjelentősebb klasszikus művek egyike a világon. Ez a világ a legrégebbi katonai elméleti alkotása. Szun-ce szerint a háborút öt tényező határozza meg, melyek közül másodikként az eget (az éghajlati viszonyokat, az időjárást, az év- és napszakokat jelenti) említi.
A kezdetben rendkívül lassú fejlődés a meteorológiában a XIX. század közepén felgyorsult. Jelentős szerepet játszottak ebben azok az igények is, amelyek a hadviselés, a katonai célok elérését célozták.
Az időjárás mindig semleges! Az a katonai vezető viszont, aki a lehetőségekhez képest ismerte, figyelembe vette és kihasználta az időjárás pozitív és negatív hatásait, mindenkor a maga javára tudta fordítani a benne rejlő előnyöket.
A természeti viszonyok, valamint azokon belül az éghajlat és az időjárás, közvetlenül vagy közvetve – egyebek mellett – kisebb-nagyobb, esetenként pedig döntő mértékben, de mindenkor befolyásolták a katonai cselekményeket. A katonai vezetők, ismerve a kedvezőtlen időjárási viszonyok hadi tevékenységekre gyakorolt negatív hatásait – a lehetőségekhez képest – mindig is igyekeztek kedvező időjárási körülmények között megvívni a csatákat. Az ó- és a középkorban nem vívtak például csatákat ősszel vagy télen, (3) de a későbbiek során is igyekeztek a háborúkat, hadműveleteket úgy tervezni – amennyiben lehetséges volt –, hogy azok kedvező időjárási körülmények között kezdődjenek és végződjenek.
Példaként idézzük fel a hadtörténelem néhány olyan eseményét, amikor figyelembe vették az időjárás hatásait, illetve amikor a jelentőségéhez képest nem kapott kellő súlyt a meteorológia:


Az azincourt-i ütközet

Az V. Henrik vezette kis létszámú angol erő 1415. október 25-én Azincourt-nál megalázó vereséget mért VI. Károly többszörös számbeli fölényben lévő francia seregére, amely talán a százéves háború (1337–1453) legnagyobb angol győzelme volt. (A sikertelenséget döntően az esős időben felázott talaj okozta.)


Napóleon oroszországi hadjárata

1812. október 24-én kora reggel Napóleon kivezette hadseregét Moszkvából, és ezzel kezdetét vette a történelem egyik legemlékezetesebb és legtragikusabb visszavonulása. Október 26-án Napóleon parancsot adott a Grande Armée-nak, hogy forduljon meg, és térjen viszsza Szmolenszkba. A császár óriási hibát követett el ezzel a döntéssel. Nemcsak azért, mert elvesztegetett egy hét jó időt, hanem mert az elhatározás azt is jelentette, hogy olyan utakon kellett visszatérniük, amelyeket sártengerré változtatott az áthaladó hadsereg. Továbbá olyan területen kellett keresztülmenniük, amelyen minden ellátási lehetőség hiányzott.


A krími háború

1854. november 14-ére virradó éjszaka a Krím-félsziget mellett, a balaklavai öbölben, egy hirtelen érkezett vihar néhány óra alatt elpusztította az egyesült angol–francia hadiflottát.


A Szovjetunió megtámadása

A németek a „Barbarossa”-tervben a Szovjetunió elleni támadás kezdetét 1941 tavaszára (május közepe), míg a befejezését, még a tél beállta előtt, 1941 őszére (október közepe), azaz mindösszesen 5 hónap időtartamra tervezték. A támadás eredeti időpontja 1941. május 15-e volt, amit a balkáni események és a késői tavaszi olvadás miatt kénytelenek voltak egy hónappal elhalasztani (június 22.).


Normandiai partraszállás

A „D-nap”-ot eredetileg 1944. június 5-ére tűzték ki, de a csatornán dühöngő vihar miatt a hadműveletet 24 órával elhalasztották. Magát a partraszállást nagyon megnehezítette a kedvezőtlen időjárás.


A németek ardenneki ellentámadása

Az ellentámadás kezdetét (1944. december 12., 16–25.) úgy tervezték, hogy a szövetségesek ne tudják alkalmazni a légierejüket a kedvezőtlen időjárás miatt. Így aztán a kezdeti időszakban – az egyébként fölényben lévő – szövetséges légierő hatékony felhasználása lehetetlenné vált. Ezért (de más, a szövetségesek által elkövetett hibák miatt is) a német csapatok jelentős sikereket értek el. 1944. december 23-tól viszont a megváltozott időjárás (megszűnik a köd) alkalmassá vált a repülésre, aminek eredményeként a szövetséges légierő nagy erejű csapásaival megtörte a támadó lendületét és megállította a támadást.


Iraki háború A beavatkozás tervezésekor a támadás kedvező időszakaként a késő őszt és a kora tavaszt jelölték meg. (Ha az Egyesült Államok netán megtámadná Iránt, akkor azt várhatóan kora tavaszi időpontra teszi.) Második öbölháború

Az Irak ellen indított háború hatodik (2003. március 26.) napján az iraki főváros körzetében heves homokvihar alakult ki (25-én). A látótávolság néhány méterre csökkent, a szövetségesek ezért megálltak, hogy a rossz látási viszonyokból eredő negatív következményeket elkerüljék. A katonai vezetés később közölte, hogy a vihar nem akadályozza az erők tevékenységét. A nap folyamán azonban eltűnt két helikopter – egy Apache és egy Black Hawk –, amit a jelentések szerint a rendkívüli időjárásnak tulajdonítottak.


AZ IDŐJÁRÁS MÓDOSÍTÁSÁRA TETT KÍSÉRLETEK

Az emberiség régi vágyai közé tartozik az is, hogy ellenőrzést gyakoroljon az elemek fölött. Az ember mindig igyekezett uralni a természetet. Az elmúlt harminc-negyven esztendőben olyan ütemben fejlődött a tudomány és technika, hogy az időjárás befolyásolásának lehetősége elérhető közelségbe került. Az is lehetséges, hogy hamarosan irányítani tudjuk az időjárási folyamatokat. Az időjárás szabályozása mára már elkerülhetetlenné vált. Amennyiben képesek leszünk manipulálni az időjárást, akkor élni is fogunk annak lehetőségével.
Már régen megfigyelték, hogy a csaták térségében megnövekszik az esőképződés lehetősége. Ennek oka – a korai elképzelésekkel szemben – abban keresendő, hogy a csaták folyamán nagy menynyiségű füst és por került a levegőbe, amely természetes kondenzációs magvakat képezett a terület felett.
A hadvezérek az ókorban is figyelembe vették a természeti viszonyokat. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy az ember napjainkra az időjárás-előrejelzés szükségességének felismerésétől eljutott az időjárás módosításának gondolatáig.
Megfelelő technikával, eljárással lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy vihar vagy jégeső a haditevékenység körzetében számunkra jelentsen előnyt. Ehhez először ismerni kell, melyek azok az időjárási jelenségek, amelyekbe már képesek vagyunk beavatkozni. A lista meglepően hosszú: az emberiség a számára már ma rendelkezésre álló eszközök segítségével nemcsak esőt generálhat, hanem viharokat, ködöt is elő tud állítani, illetve földrengést is elő tud idézni.
Az viszont még kérdéses, hogy a katonai tevékenységek sikere érdekében befolyásolható-e az időjárás? A hidegháború időszakában merült fel a gondolat, hogyan lehetne az ellenséges terület felett hosszan tartó rossz időt előidézni (tartós havazás, esőzés).


KORAI KÍSÉRLETEK

Az első, igazán nagy jelentőségű időjárás-módosító kísérlet a „CIRRUS” (hosszú szál, pehelyfelhő) project volt. Ennek a célja a mesterséges hurrikánkeltés volt. 1947 októberében az USA-légierő egyik repülőgépéről hurrikánképző anyagot (40 kg-nyi szárazjég) juttattak el egy viharzónába, Georgia állam partjainak közelébe. Elképzelhető, hogy ennek következtében fordult visz- sza 180°-kal a hurrikán, és pusztította el Savannah városát (1500 épület pusztult el és 400 főt kellett kitelepíteni a körzetből). 1952. augusztus 15-én a brit légierő DNY-Anglia felett egy kísérleti stádiumban lévő felhőmagvasító vegyületet akart kipróbálni egy viharfelhőn. Eredmény: 24 óra alatt harmincöten vesztették el életüket, s egy falu gyakorlatilag eltűnt a föld felszínéről.
Az USA a 60-as évektől folytatott időjárás-módosítást, amelyet fegyverként alkalmaztak Vietnamban és Laoszban. Az amerikai hadsereg katonai célokra a mesterséges esőt először 1963-ban vetette be a vietnami háborúban. 1966-ban pedig ugyanezzel a módszerrel katasztrofális következményekkel járó esőzéseket okoztak Észak-Laoszban. 1966-tól az USA-haderő 2600 bevetés során végzett felhőmagvasítást. A vietnami „Popeye”-hadművelettel az volt a céljuk, hogy az ellenséges területen levő utakat járhatatlanná tegyék. A bevetéseket a Ho Si Minh ösvénynek nevezett, fő ellátási útvonal fölé koncentrálták. Nem rövid időtartamú időjárás-változást kívántak elérni, hanem az egész éghajlatot esősebbre akarták fordítani, hogy az utánpótlást lehetetlenné tegyék. Az USA-nak sikerült is eredményeket elérnie.
1972-ben az amerikai hadsereg vietnami háborúban folytatott időjárás-módosítási kísérleteinek éves költségvetése 3,6 millió dollár volt. A „Popeye-akció”-t követő botrány miatt az amerikai kormány bejelentette, hogy a jövőben nem fog ártó céllal környezetmódosítási technológiákat alkalmazni. 1974-ben Nixon és Brezsnyev megbeszéléseket kezdett a kérdésről. Az ENSZ 1976 decemberében elfogadta a 31/72-es határozatot, amely mindenféle katonai jellegű időjárás-módosító kísérletet betiltott. 1977-re meg is született a Convention on the Prohibition of Military or Any Other Hostile Use of Environmental Modification Techniques, amit az USA 1979-ben ratifikált. Ez tiltja az olyan környezetmódosító technikák hadászati vagy egyéb, károkozási szándékú alkalmazását, melyek „széles körű, hosszú ideig fennmaradó vagy súlyos károkat okoznak, beleértve a szélviharok, esőzések, villámlás és jégesők manipulálása mellett a lioszféra (4) tönkretételét és a mesterséges földrengések fegyverként való bevetését is.
Azonban nemcsak az USA, hanem mások mellett (a második világháborúban már a német haderő is alkalmazta a technológiát) a Szovjetunió is folytatott hasonló jellegű kísérleteket, nem is kevés sikerrel. (5) 1976-ban a Kínai Népköztársaság hivatalosan tiltakozott a Szovjetuniónál, hogy a határvidéken úgymond „kifacsarják” a felhőket, és a Kínában várva várt esők mind náluk esnek le.


A KÍSÉRLETEK FOLYTATÓDNAK
A környezetváltoztatás hadi vagy rosszindulatú felhasználását tiltó nemzetközi egyezmény (ENMOD) nem vetett véget a kutatásoknak, csak jelentősen lelassította a folyamatot.
Manapság azonban a kísérletezőket a tilalom sem tántorítja el a további kutatásoktól. Az időjárás módosítása egyre inkább valósággá válik. A hurrikánok (tájfunok) (6) elleni védekezés, a felhőmagvasítás, az ionoszféra-melegítők, a viharelnyelő szuperzselé (gél), a nanoskálájú időjárás-generátorok már mind létező eljárások, amelyekkel jó ideje kísérletek folynak. Mára a világ számos pontján a gyakorlatban próbálkoznak az időjárás nagy skálájú befolyásolásával, ugyanis a gyakori, nagy erejű tájfunok, hurrikánok csillapítása, pusztító erejük csökkentése egyre sürgetőbb igény.
A két nagyhatalom – az Egyesült Államok és Oroszország – között a versengés tudományos és katonai téren tovább folytatódik, amely beárnyékolja viszonyukat. Például a pusztító hurrikánok kialakulásáért is Oroszországot teszik felelőssé. Amerikai meteorológusok ugyanis azt a vádat fogalmazták meg, hogy az Amerika partjainál tomboló hurrikánokat orosz katonai szakértők mesterségesen idézték elő elektromágneses generátorral. Véleményük szerint az oroszok titkos meteorológiai fegyvere bármilyen távolságból képes csapást mérni. Az oroszok viszont, még mielőtt a vádakra reagáltak volna, éppen az amerikaiakat okolták a klímaváltozásokért. Szerintük, ha valami hatást gyakorol az éghajlatra, az nem más, mint az USA sarki fénykutatásokat folytató HAARP (7) programja. Egy 2002-es orosz álláspont szerint rendelkeznek olyan adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy az alaszkai szuperfegyver létezik és működik is.
Az orosz dr. Valerij Rudakov (a matematika és fizika tudományok doktora) elismerte, hogy náluk is folynak hasonló jellegű kísérletek. A legjelentősebb ezek közül a „Sura” kutatókomplexum, 150 kilométerre Nyizsnyij Novgorodtól (Radiophysical Research Institute – NIRFI), de Novoszibirszkben, Tulában és Habarovszkban is végeznek kutatásokat. Határozottan visszautasítják viszont az olyan vádakat, amelyeknek semmi alapja nincs, mert a legelemibb törvényeknek is ellentmondanak, és amelyeket még amerikai tudományos körökben sem vesznek komolyan.
A vádakat megfogalmazó amerikai meteorológus, Scott Evans azonban kitart állítása mellett, hogy a Ritát és Katrinát az oroszok okozták titkos meteorológiai fegyverükkel, még 1976-ban. Állítja továbbá, hogy a következő támadások már az amerikai nagyvárosok ellen fognak irányulni, és kezdetét veszi a meteorológiai hadviselés.


A MESTERSÉGES ESŐ

Bár eső előállítására tökéletes módszert eddig még nem dolgoztak ki, egy kilencvenes években készült tanulmány szerint William M. Gray amerikai tudós módszere, amely a fekete szénpor „napelnyelő” képességén alapszik, reménykeltőnek mutatkozott. A nagy kiterjedésű vízfelület felett szétszórt mikroszkopikus szemcséjű fekete szénpor a körülötte lévő levegővel együtt felmelegszik. A meleg levegő felgyorsítja a víz párolgását, a páracseppek összesűrűsödve felhőket alkotnak. Az összegyűlt pára pedig csapadék formájában tér vissza a földre. Megfelelő körülmények között ez a technológia felhasználható a hadviselésben is. Az ily módon történő esőgenerálás viszont – esetlegessége miatt – nem jelent tökéletes megoldást. Biztonságosabb és kevésbé költséges módszernek tartják az olyan repülőgépmotorok felhasználását, amelyek égés közben szénrészecskéket bocsátanak a levegőbe.
A világon minden pillanatban 2000 vihar tombol, naponta pedig több mint 40 000 – esővel, jéggel és széllel kísért – vihar keletkezik. A viharfelhőket nem lehet ugyan megszüntetni, viszont gerjesztésükhöz – egyes vélemények szerint – a megfelelő berendezés már az amerikai hadsereg rendelkezésére áll.


A FELHŐMAGVASÍTÁS

A tudósok közel kerültek, ha nem is a hurrikánok (8) megszüntetésének, de legalább szabályozásának lehetőségéhez. Az időjárás-módosítás területén a kaliforniai China Lake (Haditengerészeti Légifegyver-központ Kaliforniában) 1949 és 1978 között olyan koncepciókat, technikákat dolgozott ki, illetve hardvert fejlesztett ki, melyeket a hurrikánok erejének csökkentésére, a köd kialakulásához vezető időjárási viszonyok befolyásolására, valamint a szárazságok enyhítésére irányuló erőfeszítései során sikeresen fel tudott használni. A tesztet az amerikai Védelmi Minisztérium Kiemelt Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA – Defense Advanced Reseach Projects Agency) megbízásából hajtották végre.
A felhőmagvasítás célja a jégesők megelőzése. A program a felhőképződés dinamikájának megváltoztatására irányul. A jégesők – a mezőgazdaság mellett más területeken is – óriási károkat képesek okozni. Ahol életbe léptették a jégeső-elhárító eljárásokat, ott sokkal kisebb károk keletkeznek. A jégeső megelőzésének módja az, ha elérik, hogy a csapadék mielőbb leessen. Erre szolgál a felhőmagvasítás. Helyenként már 40 évvel ezelőtt kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni, jelenleg a világ 34 országában alkalmazzák. Így a legrégibb és legegyszerűbb időjárás-módosító eljárásnak tekinthető. Ahhoz, hogy csapadék alakuljon ki, kondenzációs magokra van szükség. Ennek érdekében repülőgépről apró szemcséjű szennyező anyagot (ezüstjodid) szórnak a felhőkbe. Az ezüstjodid még ma is az egyik legfontosabb felhőmagvasító anyag, ami a szárazjéggel együtt tömeges vízpára-kicsapódást idéz elő, és esőcseppek kialakulásához vezet. Az esőcseppek kialakulása a kezdeti magot tízszeresére növeli. Ezek a cseppek már elég nagyok ahhoz, hogy a gravitáció hatására kiváljanak.
A világon széles körű kísérleteket folytatnak a hurrikánok ellenszerének kifejlesztésére. Az egyik legújabb eljárás ötlete egy DYN-O-MAT nevű cégtől származik. Kifejlesztettek egy abszorbens (9) anyagot, amely saját tömegénél 2000-szer több vizet képes – nem mérgező vegyület formájában – megkötni. A gél hatására megszilárduló víz hőmérséklete 10-15 °C-kal csökken. E két tényező együttesen – elméletileg – jelentősen csökkentheti a viharfelhőt, illetve a hurrikán energiáját. A vizet megkötő gél ismételten vízbe kerülve azonnal feloldódik. 2001 nyarán ebből az anyagból 4000 kg-nyit juttattak egy viharfelhőbe, aminek következtében a felhő jelentős része egyszerűen eltűnt. A biztató kísérletek ellenére a gyakorlati megvalósítást azonban – a számítások szerint – szinte megoldhatatlanná teszi, hogy egy közepes hurrikán lecsendesítéséhez legalább 350-400 C–5 GALAXY szállító repülőgépnyi mennyiségre lenne szükség. Ugyanakkor maga a gél is sokba kerül (egy hurrikánhoz több millió USD). A fentieken kívül a beavatkozás kimenetelével kapcsolatban is vannak kétségek, fenntartások.


A NANOTECHNOLÓGIA

A nanotechnológia (10) az anyagok tulajdonságainak megváltoztatását és termékek gyártását jelenti, amely a jövő kiemelten fontos területe. A mikromechanikus érzékelők – MEMS-ek (Micro-Electro-Mechanical Systems) – a mechanikában alkalmazott miniatürizálás eredményei. Ezek a parányi gépezetek forradalmasítják a technológia valamennyi területét. A nano-, a bio-, az információ- és a kommunikációs technológia összeolvadása megteremti a gondolkodó és döntéshozó gépek megalkotásának lehetőségét. Az érzékelőkkel, lézerekkel és kommunikációs adó-vevőkkel ellátott s egymással kommunikáló „intelligens parányok” az időjárási, légköri viszonyok megfigyelésétől kezdve a kémkedésig számtalan területen felhasználhatók. Tehát az alkalmazási területek sora jóformán végtelen, s az újítás lehetőségeket kínál. Fejlesztésük már folyik a Kaliforniai Egyetemen.
A MEM-ek a legmodernebb anyagok, melyek hamarosan részt vesznek az időjárás nagy volumenű befolyásolásában. Felhasználhatók lehetnek a mai meteorológiai ballonok helyettesítésére és az időjárás előrejelzésében, sőt potenciálisan az időjárás módosításában is fontos szerepük lehet. A GEM-ek (11) alkalmazásával a meteorológiai ballonok sokszorosa (tíz-, százezerszerese, esetleg milliószorosa) juttatható a fentiek érdekében a légkörbe. Lehetségesnek tűnik, hogy nagyszámú alkalmazásuk már önmagában is aktívan befolyásolná a felhőképződést. A felhőmagvasításhoz milliónyi apró számítógépet használnának. Az elképzelések szerint a GEM-ek nagy terület felett is aktívan befolyásolnák az időjárást. A légkörből a földre lejutó GEM-ek elméletileg továbbra is képesek lennének az adatszolgáltatásra.
A nanotechnológia azonban nemcsak a meteorológiai előrejelzéseket szolgálja, hanem a hadsereg számára is fontos segítséget nyújt a hadműveletek megtervezéséhez.
Az oroszok is eredményes erőfeszítéseket tesznek ezen a területen. Egy orosz vállalat tervet készített, amely hatalmas viharok (tájfunok és hurrikánok) létrehozására irányuló új orosz technológia alkalmazását kívánja felhasználni arra, hogy a levegő füsttől való megtisztítására felhőszakadásokat idézzen elő.


A HAARP-PROGRAM

A nagyfrekvenciás aktív „Aurora” kutatási programot az USA haditengerészet és légierő közösen támogatja. Kezdetben a program nyilvánosságra hozott célja a kommunikációs kutatás volt. Ám születtek olyan vélemények is, hogy a rendszer módot nyújt a légkör, azon keresztül pedig az időjárás befolyásolására. A HAARP célja mára már nem titkoltan a ballisztikus rakéták megsemmisítése, valamint az időjárás kontrollálásának lehetősége.
A technikai eljárások közül néhányat már kísérleti úton is sikerült szemléltetni. Ezek közé tartozik a vertikális, az átlós HF (nagyfrekvencia), valamint a mikrohullámú felmelegítés és a magnetoszféra (12) modifikáció. E műveletek fontos katonai felhasználási területei közé tartozik az LF (alacsony frekvencia) kommunikációs, a HF vezetékes kommunikáció, valamint a mesterséges ionoszféra létrehozása. A mesterséges ionoszféra-tükör (AIM) adott frekvenciájú vagy frekvenciatartományú elektromágneses sugárzás tükreként szolgálna, aminek következtében alkalmazható lenne a baráti kommunikációk, illetve az ellenséges információtovábbítás kiindulási pontjának meghatározására.
A létrehozott antennarendszerrel lehetőség nyílik az ionoszféra (13) melegítésére. Kezdetben csupán rendkívül erős rádióhullám-nyaláb teszteket végeztek vele az ionoszférába juttatott fókuszált energianyalábok révén, felfűtve az adott területeket. Az energianyalábok azonban szabályosan visszapattantak és mindent megsemmisítettek a felszínen, élőt és élettelent egyaránt.
A legnagyobb ionoszféra-melegítő képes arra, hogy 1200 km2-es kiterjedésben 27 000 °C-ra hevítse fel az ionoszférát. Az antennarendszer irányított (irányhatású), vagyis az elektromágneses hullámok tetszőleges irányba sugározhatók vele. A felmelegített ionoszféra mintegy 50 km-es körzetben megemelkedik (9. ábra). Ez a légköri nyomásviszonyokra, sőt a magaslégköri, nagy sebességű áramlásokra is visszahathat. A baj az, hogy nem ismertek a beavatkozás hosszú távon jelentkező következményei, ugyanis az időjárásra gyakorolt hatása katasztrofális is lehet.
A társaságot érték már olyan vádak, hogy időjárás-módosítással foglalkoznak. Egy újságcikkben például az olvasható, hogy a magaslégköri áramlások szokatlan eltolódása hideg légtömegeket nyomott D-re Alaszkában, amely következtében tornádó keletkezett Floridában. A berendezés esetleges fegyverként történő alkalmazásának beláthatatlan következményei lehetnének. Képzeljünk el egy jelentős katonai csoportosítást, amelynek hetekig, hónapokig a lehető legrosszabb időjárási körülmények között kellene tevékenykednie (viharok, esőzések, áradások stb.). Nyilvánvaló, hogy az adott katonai erő harc- és ütőképessége az eredeti töredékére csökkenne.


AZ IONOSZFÉRA- MELEGÍTŐ BERENDEZÉSEK KÉPESSÉGEI

A sajtóban és más forrásokban megjelent információk a HAARP képességeit lényegesen alacsonyabbnak tüntetik fel a valóságosnál. A nyilvánosság előtt olyan fényben próbálják feltüntetni, mintha semmiben sem különbözne más, az ionoszféra felfűtését célzó kísérletektől, melyeket a világ különböző helyein végeznek. Ezek közül néhány: Arecibo, Puerto Rico, Tromso, valamint Norvégia és Oroszország nagyobb obszervatóriumai. Az amerikai kormány egyik, 1990. évi jelentése azonban megállapítja, hogy az ionoszféra hirtelen és erős rádiófrekvenciás besugárzása annak szokatlan működését okozza.

IRI (14) egyes fázisainak jellemzői



Megyjegyzés:
* = frekvencia függvényében
DP = kísérleti fázis (1994)
Területe: 1,64 ha
FDP = kiépített kísérleti rendszer (1997)
Területe: 3,64 ha
LIRI = korlátozott (közbeeső) rendszer (2004)
Területe: n. i.
FIRI = teljesen kiépített ionoszféra-rendszer (2006 közepe)
Területe: 12,14 ha

Meglévő vagy tervezett eszközök. Kimenő teljesítmény ERP (17) a tervezés sorrendjében:

1. HISCAT (International Radio Observatory, Sweden) (350 MW)
2. HAARP Gakona Alaska (110 MW)
3. EISCAT (Treomsö, Norway) (48 MW)
4. VOA (Voice of America – Delano, CA) (27 MW)
5. SURA (Radiophysical Research Institute, Nyizsnyij Novgorod, Oroszország) (20 MW)
6. Arecibo (National Astronomy and Ionosphere Center, Puerto Rico) (20 MW)
7. HIPAS High Poower Auroral Stimulation Observatory (UCLA Plasma Physics Lab – Fairbanks Alaska) (17 MW)

Katonai szakértők szerint a HAARP-rendszer lehetőségei az alábbiakban összegezhetők:

      - Képes kiváltani az elektromágneses lökéshullámkeltést anélkül, hogy ehhez termonukleáris bombákat kellene alkalmazni.
      - Felváltható a tengeralattjárók esetében az extrém alacsony frekvenciákat alkalmazó kommunikációs rendszer egy korszerűbb és egyszerűbb technológiával.
      - Kiváltható a horizonton túllátó radarrendszer, melyet korábban éppen a HAARP-rendszer közelében telepítettek egy sokkal rugalmasabb és megbízhatóbb berendezéssel.
      - Alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy földrésznyi területek teljes kommunikációs rendszerét megbénítsák, miközben a saját katonai rendszerek továbbra is működőképesek maradnak.
      - Kiterjedt területek átvilágítására képes, s ha ezt az adottságát kiegészítik szuperszámítógépek támogatásával Cray-computerek (18), akkor lehetővé válik az atomsorompó-egyezmény és más békeszerződések betartásának ellenőrzése.
      - Felhasználható olaj, gáz és ásványi anyagok lelőhelyeinek kiterjedt térségekben történő felderítésére.
      - Igen eredményesen használható alacsonyan szálló repülőgépek és robotrepülőgépek felderítésére is, feleslegessé téve más technikák alkalmazását.


Az ionoszéfra-melegítőnek más katonai alkalmazása is lehetséges. Az ionoszféra manipulációja megzavarhatja az ellenség híradását, továbbá az elektromágneses sugárnyaláb alkalmas lehet a rakéták megsemmisítésére is. Elérkeztünk a XXI. századi hadviseléshez. Katonai körökben már régen tudják, hogy az ionoszféra melegítésében hatalmas pusztító energia rejtőzik. Már számos ország tiltakozott a kísérletek ellen, arra hivatkozva, hogy azok sértik az időjárás-módosítás katonai alkalmazására vonatkozó, érvényben lévő tilalmat. A legutóbbi három amerikai védelmi miniszter mindegyike javasolta már, hogy mondják fel a korábban kötött tilalmi szerződést (31/72-es határozat). A kutatási program folytatódik, és a jövőben a jelenleginél kétszer nagyobb rendszert kívánnak üzembe helyezni. Az USA hadserege továbbra is érdeklődik az ezzel kapcsolatos technológia iránt.


A TORNÁDÓK KIALAKULÁSÁNAK AKADÁLYOZÁSA

1999-ben egy tornádó elpusztította Oklahoma (19) városát, sokan meghaltak, a kár pedig meghaladta az 1 milliárd USD-t.
A tudósok arra gondoltak, hogy egy nagy erejű robbantással talán meg lehetne zavarni a tornádót létrehozó légáramlatot. Az előzetes számítások viszont óriási mennyiségű robbanóanyag-igényt feltételeznek, amely elegendő lenne a szükséges lökéshullám kialakításához. A tornádók kialakulásának tanulmányozása folytán kiderült, hogy a villámlások során felszabaduló energia okozza a viharok keletkezését. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tornádókat a villámlások energiája táplálja és tartja fenn. A teendő tehát nem más, mint megakadályozni vagy zavarni a vihart elindító folyamatot. Ha a tevékenység sikeres lenne, akkor valószínűleg elejét lehetne venni a tornádók kialakulásának. Megoldásnak látszik, hogy mielőtt a villámok elkezdenék táplálni a tornádót, akkor kell beavatkozni.


AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁK ALKALMAZÁSA

Gordon R. Sullivan tábornok az új technológiákat és esetleges bevetésüket ismertette a „The technology is there, waiting for us to pull it all together” című írásában (Military Rewiev, 1993. 08.). A tábornok szerint az amerikai hadvezetés már 1957-ben úgy vélte, hogy az atombomba elavult, és helyette más „természetesnek tűnő” fegyvereket kell alkalmazni a korszerű harcban.
Ilyen például a Weather Force Support Element (WFSE) rövidítéssel ismert technológia. A fegyver azon alapszik, hogy a földi bázisokon elhelyezett rádiólokátorok, rádióadók különböző frekvenciájú elektromágneses hullámokat juttatnak a légkörben elhelyezett állomásokra, amelyek összegyűjtik, majd a koncentrált energiát visszajuttatják a kiválasztott célpontra. Ezzel a módszerrel a Föld bármely pontján bármikor lehetőség nyílik viharokat, felhőket, ködöt létrehozni. Amíg korábban az USA-ban évente csupán 2000 vihart regisztráltak, addig az új technológiának „köszönhetően” napjainkban 45 000 vihart jegyeztek fel heves esőkkel, záporokkal, látást gátló légköri viszonyokkal. (Gene S.- Stuart: „Whirlwinds and Thunderbolts”, „Nature on the Rampage”, National Geographic Society, 1986).
A látszólag természeti katasztrófának tűnő hatást kiváltó fegyvereket szerte a világon alkalmazták, így Afganisztánban, a Szovjetunióban, Kínában, Iránban, Indonéziában, Törökországban, sőt 2005. augusztusában az USA-ban, amikor a Katrina nevű hurrikán pusztított New Orleansában. (Mint utólag kiderült, a pusztítást nem is annyira a hurrikán ereje, mint a város északi részén levő tó elhanyagolt gátrendszere okozta.)
Az amerikaiak a hatvanas évektől napjainkig mintegy 2000 időjárási kísérletet hajtottak végre az Egyesült Államokban. Ami pedig talán a kísérletek következményeinél is rosszabb, hogy a világ különböző hatalmait kiszolgáló médiumok sokszor eltúlozzák a valóságot, miáltal rettegést és félelmet keltenek. A modern katonai eszköztár előtt nincsenek megoldhatatlan feladatok: ma már a trópusi viharok is fegyverként alkalmazhatók. A katonai szakértők úgy vélik, hogy a radarokon és a számítógépeken keresztül sokkal egyszerűbb és célszerűbb könnyedén és főként nyomtalanul előidézni a trópusi vihart (amelynek ereje körülbelül egy tízezer megatonnás atombombával egyenértékű), mint a könnyen felderíthető atombombával kísérletezni.

STEFANCSIK FERENC




1 A meteorológiai háború az időjárás egyes jelenségeinek a katonai célok érdekében történő megváltoztatása, amelyekkel veszteségek, károk okozhatók az ellenség gazdaságának, lakosságának, továbbá akadályozható katonai tevékenysége.

2 Az időjárás a légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen rövidebb időszak (néhány óra vagy nap) során meghatározott állapota. Az időjárás tehát azon időszak, amely alatt lezajlik egy-egy meteorológiai jelenség.

3 Az őszi eső által felázott talajon igen nehézkes volt – különösen a támadó fél számára – a nehézpáncélos lovasok és gyalogosok mozgása és manőverezése. A lovak a felázott talajon nehezen mozogtak, sok volt a harchoz közvetlenül nem köthető sérülés (lábtörés). Az esős, nyirkos időjárás növelte a betegségek kialakulását, csökkentette az emberek erejét és állóképességét. Összességében: ilyen időjárási körülmények között a seregek katonai teljesítőképessége mélyen alulmaradt a kedvező (nyáron vagy tavasszal) időjárási körülmények között vívott csatákhoz képest.

4 Litoszféra (gör., geol) a föld szilárd kérge. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezből áll.

5 Tom Bearden videója: Soviet Weather (Szovjet időjárás).

6 Hurrikán (tájfun vízen elég lassan fejlődik ki, miáltal a kialakulása és többé-kevésbé az iránya is előre jelezhető. A hurrikán és tájfun között csak elnevezésbeli különbség van: Amerikában hurrikánnak, Ázsiában tájfunnak hívják. (A fentiekkel ellentétben a tornádó – csak szárazföldön – gyorsan kialakuló és rövid ideig tartó forgószél).

7 High Frequency Active Auroral Research Project (Nagyfrekvenciás aktív ionoszféra-kutató program – Nagyfrekvenciás aktív északifény-kutató program).

8 A hurrikánok következtében, illetve azokat kísérő áradásokban évente mintegy 300 000 ember hal meg. 1980-tól a hurrikánok okozta kár – világviszonylatban – meghaladta az 1000 milliárd USD-t. Egy közepes hurrikán alkalmával felszabaduló energiamennyiség mintegy 2000 MW.

9 Absorbens (lat.) elnyelő, felszívó, oldó anyag.

10 A nano milliárdod részt jelent, amely ezerszer kisebb a mikrónál. Rövidítése: n, szorzó: 10–9.

11 Global MEMS (Globális MEM-rendszer)

12 Magnetoszféra: mágneses bolygók, holdak körül kialakuló plazmatartomány, amelyen belül a belső mágneses tér hatása dominál.

13 Ionoszféra (gör.): az ionoszféra 80 km-től 700 km magasságig tart. Ez a réteg nagy mennyiségű szabad elektront tartalmaz. Az ionoszféra több rétegből áll: D-réteg (50–90 km), E-réteg (85–140 km), F1 réteg (140–230 km) és F2 réteg (200–600 km). Legfontosabb szerepe, hogy felfogja, illetve visszaverje a Napból érkező káros radioaktív részecskék alkotta napszelet. Nélküle nem létezhetne a maihoz hasonló élet a Földön.

14 Ionospheric Research Instrument (Ionoszferikus kutatási eszköz).

15 Nem hivatalos források szerint a teljesítménye elérheti 100 GW-ot is.
16 Antenna-iránykarakterisztika megadja azt, hogy az antenna a tér különböző irányaiból milyen érzékenységgel veszi, vagy a tér különböző irányaiba milyen intenzitással sugározza az elektromágneses jeleket.

17 ERP (effektív kisugárzott teljesítmény) = Adóteljesítmény × antennanyereség.

18 A leggyorsabb Cray-gép, a Red Storm most hatodik a világranglistán. A Red Storm mintegy 10 ezer darab 64 bites AMD Opteron Model 246-os processzort tartalmaz. A Cray szerint az Opteron chipek tökéletes választást jelentenek mind a Red Stormhoz, mind a jövőben megjelenő, hasonló szuperszámítógépekhez, mert a 32 bites x86 alkalmazásokat éppúgy futtatják, mint a nagy teljesítményű 64 bites szoftvereket. A vállalat mostani gépsora, az X1E, az XT3 és az XD1.

19 Egyébként csak Oklahoma államban a 40-es évektől négyszeresére emelkedett a tornádók száma.


IRODALOM

http://gata.uw.hu/doksik/metiskola.doc (Vissy Károly meteorológiai iskolája)
http://www.mindentudas.hu/vissy/20030505vissy34.html
http://www.ziua.ro/display.php?id=185928&data=2005-10-04
http://www.haarp.alaska.edu/
http://globalesearch.ca/articles/CHO412C.html
http://www.public-action.com/911/psyopnews/Extra/5/sovietweather.rm
Dr. Nick Begich és James Roderick: Föld Felkelte, Mandala-véda Kft., 2003
A CIKKHEZ TARTOZÓ ÁBRÁK LETÖLTÉSE


Forrás: Honvédelmi Minisztérium Honlapja
http://kataklizma.info/2010/06/23/az-ujkori-nepirtas-csendes-modszerei