Védőoltások – ami bizonyítottan nem hat: a BCG oltás

A betegség és a kórokozó

A tüdőbaj (tbc, tuberkulózis avagy gümőkor) hazánkban különleges helyet foglal el a betegségek között: ez a megbetegedés ugyanis olyan gyakori volt hazánkban a múlt század közepéig, hogy magyar betegségnek hittük. De nem csak hazánkban volt gyakori – Európa és Észak-Amerika jelentős részén úgyszintén, így például Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Észak-Európában de Ausztriában is, ahol a Wiener Krankheit (bécsi betegség) nevet viselte.

A tüdőbaj tüneteit nagyon nehéz felismerni, mivel a kezdetekben nem okoz tünetet. A beteg sokáig nem érzi betegnek magát, majd éjszakai izzadások jellemzik, köhögés és véres köpet, súlycsökkenés. Ezen a leggyakoribb formán kívül a tuberkulózis számos egyéb formája létezik így a csont tbc, a központi idegrendszeri tbc, fej- nyaktáji tbc, stb. A kórokozó felfedezése előtt időben nem tudták, hogy egyazon betegség különböző megjelenési formáiról van szó.

A betegség kórokozója baktérium: a Micobacterium tuberculosis az emberi a M. bovis a szarvasmarhák kórokozója. A M. bovis fertőzött állati termékek (vaj, tej) útján, embert is megbetegíthet. A bovis formájú fertőzés az összes fertőzések 10%-a volt, ám gyermekek között elérte az 50%-ot is. A kórokozót Robert Koch fedezte fel az 1800-as évek végén. Leggyakrabban cseppfertőzéssel vagy a köpet útján terjed, illetve a bovis típusú a táplálékon keresztül.

A betegség kezelésére a múltban szanatóriumokat építettek. Eredetileg csak a hegyvidékeken, mivel megfigyelték, hogy a hegyvidéki lakosság nem kapja el, vagy sokkal kevésbé kapja el a tüdőbajt. A hegyvidéki klíma azonban nem segítette elő a betegek gyógyulását. Ekkor mindenfelé elkezdtek szanatóriumokat építeni, ám a szanatóriumok nem tudták a betegséget gyógyítani.

Az első tüdőbaj elleni oltást Robert Koch fejlesztett ki, de ez az oltóanyag teljesen hatástalannak bizonyult. Koch úgy gondolta, hogy a már meglévő betegség gyógyítására is alkalmas az anyag, de reményei nem váltak be – a betegek halálát meggyorsította az oltás. Ma ezt az oltóanyagot a fertőzöttség tesztelésére használják (tuberkulin-próba). A ma használatos BCG oltóanyagot a francia Pasteur intézetben fejlesztette ki két kutató az 1920-as évek elején, de az oltás bevezetésére többnyire csak a második világháború után került sor.

Ennek oka többek között az az eset volt, amikor 1930-ban egy lübecki klinikán a BCG oltóanyaggal beoltottak 251 gyereket, és valamennyien megbetegedtek tbc-ben. A gyerekek közül 77 meghalt. Az oltatlan gyerekek közül egy sem betegedett meg. Ennél a szerencsétlen esetnél valószínűleg az oltóanyag cseréjéről volt szó de az ügy soha sem lett teljesen tisztázva. A közvéleményt annyira felháborította, hogy ezután több mint másfél évtizedig nem vezették be a BCG oltást Németországban.

A WHO vizsgálata

A WHO 1969-ben nagyszabású vizsgálatot indított Indiában, hogy ellenőrizzék a BCG oltás hatékonyságát. Egy Madras környékén fekvő 260.000 lakosú tartományban valamennyi polgárt beoltották a BCG oltással vagy placeboval. Az eredmények kiértékelése a szakértőkre sokként hatott: "Az optimális körülmények között végrehajtott vizsgálat a BCG oltás teljes hatástalanságát mutatta ki."

A valóságos eredmények azonban még megdöbbentőbbek: az oltott területen nem egyszerűen csak ugyanannyi volt a megbetegedések száma mint az oltatlanon, hanem magasabb.

A vizsgálat eredménye nem lehetett teljesen új a szakértők számára, mivel egy korábbi, az Egyesült Államokban elvégzett vizsgálat már egyszer kimutatta az oltóanyag hatástalanságát.

A vizsgálat megtalálható a WHO honlapján. (Bulletin of the World Health Organisation, 57 (5): 819-827 (1979) – Letöltés

Az oltás hatástalanságát a klinikai tüdőgyógyászok és a szanatóriumok orvosai már korábban megfigyelték – ezekbe az intézményekbe ugyanis oltott betegek is kerültek szép számmal.

A BCG oltást Németországban a Robert Koch intézet a következő kommentárral törli az ajánlott oltások sorából 1998-ban:
"Figyelembe véve Németország epidemiológiai helyzetét, a BCG oltás biztonsággal nem alátámasztható hatékonyságát és a BCG oltóanyag okozta nem ritka, és súlyos szövődményeket, a STIKO (Német Oltási Bizottság) nem tudja azt az álláspontot képviselni, hogy ezt az oltást ajánlja."

A tbc eltűnésének valódi okai

• 1. ábra 
• 2. ábra

Ha a tbc-s megbetegedések és halálesetek számát megvizsgáljuk, akkor megfigyelhető, hogy az 1800-as évek közepe óta folyamatos csökkenést mutatnak. A háborús időkben a megbetegedések száma mindig stagnál, de a görbe folyamatosan csökkenő tendenciát mutat valamennyi vizsgált országban (Németország, Norvégia, Dánia, Nagy Britannia, stb). Erre a görbére a BCG oltás bevezetése semmiféle hatással nem volt. Az oltások bevezetésekor, a XX. század 30-as, 40-es, 50-es éveiben mind a megbetegedések száma, mind a halálesetek száma határozott visszaesést mutatott.

Azaz nem a BCG oltás okozta a tüdőbaj eltűnését.

Ennek okai sokrétűek:

• jobb lakáskörülmények
• elegendő táplálék
• csatornázás
• tiszta ivóvíz - az ivóvizet nagyon sokáig tisztítás nélkül nyerték a folyókból még a nagyvárosokban is.
• a betegek elkülönítése – a járványmegelőzés egyik alapja
• az utcán illetve nyilvános helyen történő köpködés betiltása, köpőcsészék alkalmazása – még száz évvel ezelőtt is a köpködés teljesen elfogadott dolognak számított. Mivel a tbc főleg cseppfertőzéssel terjed, ez a szokás volt a fertőzés egyik fő forrása.
• a beteg állatok kiszűrése és leölése – nagyon sokáig az volt a gyakorlat, hogy csak a nyilvánvalóan beteg állatokat ölték le. Az állatok között szintén nagyon gyakori tbc-t akkor sikerült legyőzni, amikor valamennyi állaton elvégezték a tuberkulin próbát, és minden fertőzött állatot elpusztítottak.

Azaz a jobb higiéné és a jobb élet és lakáskörülmények együttesen vezettek a tbc visszaszorulásához.

Az oltási szövődmények és károsodások

Az oltások okozhatnak központi idegrendszeri szövődményeket mint az autizmus, a bölcsőhalál, hiperaktivitás, tanulási nehézségek, immunrendszeri szövődményeket mint az allergiák, az asztma, autoimmunbetegségek, cukorbetegséget, rákot és még számos egyéb megbetegedést.

A szövődményeket és az oltási károsodásokat egyrészt az oltóanyagban lévő élő kórokozók okozzák, másrészt a szintén az oltóanyagban lévő segédanyagok mint a higany vagy egyéb fertőtlenítőszerek, fehérjék és az oltóanyagba akaratlanul bekerülő vírusszennyeződések.

Az oltások veszélyei a következő okokra vezethetők vissza:

• a vér-agy gát fejletlensége: A vér-agy gát egy membrán, amely a központi idegrendszer és a vér között található. Feladata, hogy védje a központi idegrendszert a nagyobb molekulák bejutásától. Csak az első életév végére alakul ki. Ez az jelenti, hogy az oltóanyagban lévő élő kórokozók, nehézfémek stb. akadálytalanul bejutnak a központi idegrendszerbe.
• az immunrendszer fejletlensége - a csecsemők immunrendszere szintén csak az első életév vége felé alakul ki. Azaz a szervezet nem rendelkezik még azokkal a hatásmechanizmusokkal, amelyekkel hatékonyan tudna reagálni a bejutó kórokozókra.
• az oltások a természetes fertőződési formák helyett közvetlenül a véráramba jutnak. A szervezet természetes védekezőrendszerét így az oltások megkerülik.

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 12 000 ezer oltási szövődményről szóló jelentés érkezik az FDA-hoz az Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatalhoz. Sürgős kórházi kezelések, maradandó betegségek, halálesetek. Ám ez csak a jéghegy csúcsa. Az FDA becslése szerint az orvosok 90%-a nem jelenti be a reakciókat. De még ez a szám is csak óvatos becslésnek tűnik. Dr. David Kessler, az FDA volt igazgatója szerint a súlyos esetek [gyógyszerek káros hatásának] csak körülbelül 1%-át jelentik be.

"Megállapítható, hogy Magyarországon a beadott oltások számához viszonyítva a bejelentett oltási reakciók száma alacsony." – írja az Országos Epidemiológiai Központ. Holott hazánkban ugyanazokkal az oltóanyagokkal oltanak mint mondjuk Németországban vagy a Franciaországban. Ami azt jelenti, hogy csak az bejelentett oltási reakciók száma alacsonyabb, a valóságos oltási reakciók száma nem az. Az orvosok a nyilvánvaló oltási reakciókat és szövődményeket sem jelentik be és ismerik el annak.

Az oltások szövődményei gyakran hetekkel, hónapokkal, évekkel a beadás után jelentkeznek. Ez teszi különösen nehézzé a feltérképezésüket. Ilyenkor nem a konkrét esetek, hanem az oltott és az oltatlan népesség összehasonlítása tud megfelelő információval szolgálni.

Weston Price megfigyelése szervezetünk ellenálló képességéről

Weston Price az észak-amerikai indiánok között végzett megfigyeléseket az indiánok táplálékára vonatkozóan.

A kanadai kormány az indiánokat arra kötelezte, hogy gyerekeiket iskolába küldjék. Mivel vándorló életmódot folytattak, a gyerekeket internátusba kellett adniuk. A gyerekek itt megbetegedtek tüdőbajban. Ekkor, mit gyógyíthatatlan betegeket haza kellett küldeni őket - ahol meggyógyultak.

Az internátusban a gyerekek azt kapták, amit mi eszünk: finomított lisztből készült kenyeret, finomított cukrot, egyéb finomított élelmiszereket. Otthon a több évezredes vagy évszázados hagyományos táplálékukat ették, ami semmiféle finomított terméket, vagy iparilag feldolgozott élelmiszert nem tartalmazott. Price leírja, hogy ha meg is kapták a tbc-t, az olyan enyhe lefolyású volt, mint egy nátha.

Ez a megfigyelés a táplálék jelentőségére hívja fel a figyelmünket, amely rendkívül erős hatással van az immunrendszerünkre. Pasteur, a védőoltások atyja szerint "csak a táptalaj számít nem a kórokozó". Azaz a szervezet állapotának, ellenálló képességének jóval nagyobb szerepe van a fertőzésekben és a betegségek lefolyásában mint magának a kórokozónak.

Minden fertőző betegségre igaz, hogy soha nem betegszik meg az egész népesség. A legtöbben, ha találkoznak is a kórokozóval, az nem betegíti meg őket. A megfertőződöttek egy kis csoportja enyhén fog megbetegedni, egy még kisebb csoportja súlyosabban és csak egy nagyon kis csoportnál lesz valóban súlyos a betegség.

A betegség lefolyásának súlyossága kizárólag a szervezet ellenállóképességétől függ. A szervezet ellenállóképességét pedig nagyon erősem befolyásolja a táplálékunk és az életkörülményeink.

Jogi háttér

Magyarországon a BCG oltás kötelező. Ha egy csecsemő első életévében nem kapja meg az oltást, akkor nem kötelezhető a szülő arra, hogy beadassa.

Európában a régi EU tagállamai között mindössze három állam – Belgium, Franciaország, Olaszország – ír elő kötelező oltásokat: Belgium egyet, a másik két állam négyet – de négy különbözőt. Mindössze ajánlott oltások léteznek, az ajánlások azonban országról országra különböznek. Sehol sem ajánlanak azonban annyi oltást, mint ahány Magyarországon kötelező. A BCG oltás Franciaországban kötelező – valószínűleg Pasteur iránti lojalitásból. Ez az oltás többnyire az ajánlott oltások között sem szerepel sem Európában sem az Egyesült Államokban.

Hazánkban a járványügyi hatóság az egyén érdekét a közérdek alá rendeli, abban a reményben, hogy a védőoltások intézménye megvédi a társadalmat a járványokkal szemben. A legtöbb nyugat-európai országban polgáraik döntési szabadságát fontosabbnak tartják mint a tudomány folyamatosan változó álláspontját. Németországban a lakosság átoltottsága 91% körül van a hazai 99%-kal szemben. Néhány oltásnál ez mindössze 61%-ot jelent, más oltások esetében akár 98%-ot is. A nagy járványok azonban ezzel együtt elkerülik az országot – csak úgy mint a többi európai országot.

Forrás: http://nebancs.hu/bcg-ami-bizonyitottan-nem-hat.html